Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
157 régen nyugszik a kanonok-rector, ki azt ellenezni akarná. - Azonban majd ötven év múlva, midőn a hazafiasb nemzedék a dicső szabadságharc jubileumát ünneplendi!" 38 Egy esztendővel később, 1862. március 15- én is tüntettek és lázadtak a kalocsaiak: „...március 15-ének reggelén, az előbb az adóhivatal épületén tündökölt kétfejű sas, idegen kezek által leüttetve a földön hevert. Az akkori cs. Kir. Adópénztárnok látván a sasnak akarata ellenére ekint való leröpülé- sét, azonnal átirt a város birájához Markó Ignáchoz, hogy a város a sast előbbi helyére helyeztesse. - A biró mittevő legyen? - kisbirót küldött Vapenka Rudolf akkori városi lakatoshoz azon üzenettel, hogy a kétfejű sast azonnal helyére állítsa. Azonban Rudolf nem mozdult. Minek következtében a cs. Kir. Adópénztárnok újra irt a bíróhoz, most már szigorúbban, a biró pedig ismételten elküldötte a kisbirót, most már azon fenyegetéssel, hogy ha a kétfejű sast azonnal föl nem szegezi (szegény sas!) öt forintra bünteti a tűz-kassza részére. Rudolf ekkor sem mozdult és a sas tovább is a földön hevert, félteni sem kellett, hogy ellopja valaki. Azonban Rudolf anyja a hazafiságáról jól ismert Vapenka Geizlerné berontott a városházára egyenesen a biró elébe.- Itt vagyok biró uram, - mondá, - elhoztam az öt forintot, kérek róla nyugtát. Tessék azt kiállítani aképen, hogy Markó Ignác kalocsa városa bírája 38 HANG Ferenc 1885. 23-25. Hang Ferenc tévedett. Az ötvenedik évfordulón már senki sem emlékezett vissza a kivilágításra. 1995. március 14-én e sorok írója emlékezett meg a kalocsai eseményekről egy városi rendezvényen, ahol felvetette az 1861. évi kivilágítás újjáélesztését. Az emlékbeszéd újságcikk formájában jelent meg 1997-ben - ROMSICS Imre 1997. E fölvetés akkor süket fülekre talált. 2004-ben, a forradalom kitörésének 156. és az első kivilágítás 143. évfordulóján a Kalocsai Múzeumbarátok Köre elevenítette föl az 1861. évi csöndes tüntetés emlékét. Ekkor rendeztük meg először a Kör 48-as vacsoráját, mely program keretében kivilágítottuk a múzeum ablakait. Ugyanakkor fölhívással fordultunk a város lakosaihoz, hogy nagyapáink emlékezetére mindenki világítsa ki lakóházának ablakait. Azóta minden esztendőben kivilágítjuk a múzeumot, s kérjük a polgárok csatlakozását e hagyomány felelevenítéséhez.
