Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
155 legkevessebbé hirt korcsmában vagy egyébüt is beszéltek volna egyatallyán einem fogadják - mind azonáltal az érintett Biztos Úr rendelete nyomán a Tanács megintette őket, hogy jövendőben semmi nemű gyanúra legkissebb okot se nyújtsanak és az alatomosöszejövetelekrölakeletkezökelemetlenségek elkerülése végett magukat megóvják".36 A nemzeti érzelmek a felszín alatt iz- zottak. A szabadságharc leverése után egy évtizeddel jelentek csak meg a polgári ellenállás különböző formái. 1861-ben „tüntettek" először a kalocsaiak a forradalom kitörésének napján. Stulits Antal bíró kivilágítást hirdetett 1861. március 15-én, melyet így örökített meg a krónikás: „A Bach-korszak megszűnte után, mikor az úgynevezett nyitás vala, pestmegyei esküdt valék, rövid kilenc hónapig, amig t. i. az egész megyei tisztikar le nem mondott: Március 15-én délelőtt a városháznál Nyitray Náci barátom az akkori városi főjegyzővel beszélgetvén, mondám:- Náci te! a mai nevezetes emlékű napon jó volna valamit csinálni.- Ugyan mit? - kérdé.- Mit? hát a várost kivilágítani.- A bizony jó lenne. Közöltük a dolgot az akkori biró Stulits Antallal, kinek szintén tetszvén a dolog a kisbirókat és fertálymestereket szétküldötte a városban, hogy minden házban bemondják: ma kivilágítás lesz. Természetesen mindenki készülődni kezdett a rég nem eszközölhetett tüntetéshez. Délután hivatalos szobában ülvén hirtelen kinyílik az ajtó, belép rajta Kovács kanonok, haragos, kikelt arccal.- Hol a szolgabiró? - kérdé.- Otthon, Szent-Istványon.- Ki rendelte el a világítás? - kiáltá.- A világítást? - kérdém egész ámultán, s ártatlan képpel, mintha mitsem tudtam volna róla. 36 VKM - TDGY 72.267.1., 202.
