Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
148 bonyolódásával az október 15-i tanácsülésen a bírót nagyobb jogokkal ruházták föl: „Minthogy a forradalom mostani alkalmával mindenkoron a Tanács öszve nem gyűlhet s némelykor olly költséget és rendelések forognak fenn, hogy azt atallyában a Tanácsai közleni elkerülhetetlenül szükséges volna, melly környülmények figyelembe vétetvén ez úttal a Tanács által városunk Bírája Jegyzője két Tanácsbeli jelenlétében amint amint a költségek, úgy más egyebek eránt akár minemű alkalmas és szükséges intézkedések tételére együtt lévén határozni ezennel felhatalmaztatnak, s azokat a Tanács tulajdon magáénak elesmerendi s elhatároztatott"P2 Kalocsát elkerülték a szabadságharc nagyobb hadműveletei, csak katonaátvonulások és helyi jelentőségű csetepaték jelezték a hadieseményeket.22 23 Meglehetősen jelentéktelen, de sokáig emlékezetes volt az 1849. január 7-i lövöldözés. Nádasdy Ferenc érsek a hátsó kapunál várakozó hintóval Lak községbe menekült, ahonnan a katonák elvonulása után, másnap érkezett vissza székvárosába.24 A leitatott katonák távozásáról Hang Ferenc is megemlékezett: „A föllázadt vitézek, kik a kastély körül lövöldöztek, fejenkint öt-öt forinttal kielégittetve, lassankint elszéledtek és elhagyták a várost, miután azt az utcákoni puskatüzeléseikkel nem kis ijedtségbe hozták".25 Windischgrätz herceg csapatainak előnyomulása, vagyis 1849 februárja után a Duna bal partjának települései jelentős belső ellenállást fejtettek ki. A solti járos védelmi bizottmányt alakított és mozgó nemzetőrséget hozott létre. Ács Károly, a járás vezetője 1849. február 11-én népgyűlést tartott Kalocsán. Márciusban már közel 4000 nemzetőr állomásozott a 22 VKM - TDGY 72.267.1., 66. 23 BÁRTH János 1975. 232. 24 WINKLER Pál 1927. 61-62. 25 HANG Ferenc 1885.17.
