Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
146 nemzetőrrel együtt tábort ütött és mintegy két-há- rom hétig tanyázott. A kis-kőrösi táborozás alatti életről mindent, csak háborús híreket nem lehetett hallani. A kalocsai nemzetőrséggel ment annak tizenkét tagból álló, vörös egyenruhába öltözött cigány bandája, csupán fúvó hangszerekkel. Ezekhez járult a homokvidékiek több cigány bandája. Vala tehát az egész kis-kőrösi táborzás alatt folyvást dinom dánom, eszem iszom és hegyen völgyön lakodalom. A nemzetőrök kalocsai rokonai és jó barátjai karavánokban látogatták a tábort, temérdek italt és élelmiszert kenyeret, kalácsot s pecsenyét szállitván magukkal. Azért a kis-kőrösi tábori életről elmondhatni, hogy víg vala az a szó szoros értelmében. Komikus esetek is bőven fordultak elő. Például: Megérkezett Szegedről és a tábor előtt felállíttatott két öt fontos sugár-ágyu. Hogy a nemzetőrök közt még akkorig sokan voltak, kik ágyút nem láttak, bizonyos. Ezek láttára jelent meg egy kalocsai hentes nemzetőr, ki mindenféle szúró vágó s lövő fegyverrel el volt látva, Szauter József kapitány előtt mondván: - Jelentem kapitány úr, hogy mikor e két ágyú megszólamlik, akkor lesz ám...........Nem ismételjük végét. A kik ott voltak, emlékezhetnek rá, akik ott nem voltak, gondolhatják. A táborban volt a kalocsai Szokolay Ferkó borbélynak is az egyik sátorban oficinája. Miután tömegesen látogatták, a munkabeosztással akart gyorsabban működni, nevezetesen egyszerre nyolc-tíz nemzetőrt is beszappanyozott. Egy ily alkalommal valamely eszköz elhozásának ürügye aludt elszaladt egyik sátorba, hol épen egy nagyobb boros hordó csapra üttetett. Mivel pedig Ferkó a bornak nem volt ellensége, sőt egész a rajongásig szerette, mindaddig ott maradt, mig csak egy pohárnyi bor maradt. Sátorában ezalatt mintegy nyolcán ültek beszappanyozott képpel. Az idő múlt s Ferkó nem jött, végre megunták a dolgot a szappanozott vitézek, fölkerekedtek s addig meg nem álltak, mígnem Ferkót meg nem találták, ki már oly állapotban volt, hogy azt sem tudta borbély-e vagy nemzetőr. Pedig
