Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kozma Huba: A kiskunmajsai múzeumi végvárról
112 rendezett kiállítása is ezt igazolja. Napirendre kerül, a múzeumi intézmény vegye fel Konecsni György grafikusművész nevét, s ennek következtében a plakátművészek-grafikusok időszaki kiállításon szereplése is előtérben marad (Választási plakátok 1945-48, Orosz István grafikus kiállítása 1990., Aba Béla plakátkiállítása 1991., Konecsni György politikai groteszkjei 1995., Konecsni plakátok 1996.). Az egykori kun település, Mayossaszállása templomromjainak feltárása is megtörtént 1993-ban Székely György és Pálóczi Horváth András régészek vezetésével, és a Majsa Alapítvány anyagi támogatásával. A rendszerváltozás meghozta az önállóságot, a megyei múzeumigazgatóság megadta a „szólás szabadságát", az anyagi ellehetetlenülés, elszegényesedés, a „legkönnyebben a kulturáló- dáson spórolhatunk"-szemlélet azonban egyre inkább a kor jellemzőjévé vált. A múzeumi épület tulajdonosa, a vagyonát felélő Jonathán Termelőszövetkezet áruba bocsátotta egykori irodaépületét, és ez - ismételten - végveszélybe sodorta az intézményt. Az új korszellemhez igazodva egy, a helyi értékek védelmét feladatául tevő majsai kulturális közalapítvány és a megyei múzeumigazgatóság közbenjárására, a megyei önkormányzat összefogásának eredményeként ismét elhárult a veszély, az akkori kikiáltási áron sikerült megvenni (kétharmad-egyharmad arányban osztozva az anyagi terheken), megmenteni a múzeumot és a Tájházat. Egy későbbi (1996-os) helyzetjelentés így számol be erről az eseményről: „1993-ban az anyagi gondokkal küzdő Jonathán tsz miután az »üzemeltetést« már átadta a Megyei Önkormányzatnak, a Helytörténeti Gyűjteménynek helyet adó épület elárverezését tervezte. Ezt a veszélyt a Megyei Önkormányzat és a Majsa Alapítvány összefogása hárította el azzal, hogy kétharmad-egyharmad arányban megvásárolta a múzeumot a
