Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kozma Huba: A kiskunmajsai múzeumi végvárról
110 gák - Bánszky Pál csendes, de nem mindig és mindenben egyetértő hatalom-támogatásán kívül - igyekezett-igyekeztek kívülmaradással, illetőleg korrekt, pontos vélemény-nyilvánítással elhatárolódni e késő-kádári hatalomfitogtatás hadjáratától. Még nem indult el ekkor a később „alternatív"- nak, „másként gondolkodódnak, majd ellenzékinek nevezett mozgalom, érthető hát, hogy a szabad véleményformálás, a szolidaritás nyílt vállalása nem volt elvárható magatartásforma. 1985-ben, Gorbacsov hatalomra kerülésének évében. Az országos hírközlés (Magyar Hírlap. 1985. dec. 2., 1985., 1985. 4., dec. 11.) sorozatban számolt be a kisvárosi múzeum bezárásáról, a lepecsételt és vadászpuskás mezőőrökkel védett objektumról, a „kiskun krimiről". A megyei pártsajtó is igyekszik felzárkózni - ellenvéleményt fogalmazva - a vihart kavaró sorozathoz (Petőfi Népe 1985. dec. 13.) A megyei első titkár is tollat ragad, és a Magyar Hírlap főszerkesztőjének, Bajnok Zsoltnak írt levelében azzal érvelve, hogy valószínűleg „a harcsatornák nem elég tiszták" - hatalmi szóval lezáratja az ez irányú közléseket. De természetesen nem zárhatja le a kevésbé hivatalosakat. A múzeum elbocsátott munkatársai (Darányi Éva és Kozma Huba) rokonszenvről biztosító, a segítségnyújtás lehetőségeit kutató leveleket, telefonhívásokat kapnak a kulturális élet jeles személyiségeitől (Többek között Csoóri Sándortól, Nagy Gáspártól, Ilia Mihálytól, Lezsák Sándortól, Fekete Gyulától, Sinkovics Imrétől, Balczó Andrástól, Heltai Nándortól, Fábián Gyulától, Orosz Istvántól, Debreczeni Józseftől), s többen a megyei múzeum munkatársai közül is (Bárth János, Bodor Géza, Laczkó János, Székely György, Zalatnay Pál) „rokonszenv-látogatást" tesznek a kiskunmajsai Helytörténeti Gyűjtemény elbocsátott munkatársainál.
