Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Vígh Annamária: Köszöntő
Tisztelt Olvasó! 11 Nagy örömmel teszek eleget a kérésnek, hogy néhány gondolattal járuljak hozzá Laczkó János megyei múzeumigazgató úr köszöntéséhez. Nehéz dolgom van, hiszen a születésnap elsősorban családi és szoros baráti üdvözletek sorát jelenti. Most mégis úgy érzem, az eltelt néhány év közös emlékei és beszélgetései alapján van mondanivalóm az ünnepelt számára. Manapság gyakran felvetődik a kérdés, hogy múzeumaink élére milyen vezetőt válasz- szunk: a menedzser igazgató avagy a tudományos életben kiemelkedő személy válhat-e jobban hasznára a szervezetnek. Azt gondolom, hogy erre a felvetésre nem adhatunk egyértelmű választ, hiszen mindkét megoldás megfelelő lehet. A lényeg a vezető felkészültségén túl a személyiségében rejlik. A jó vezető, legyen kiemelkedő tudományos kutató vagy remek közgazdász, elsősorban az emberismeretével emelkedhet ki, válhat valódi irányítóvá egy adott közösség számára. Amikor Laczkó János múzeumi életútját értékeljük, az ő esetében is erre a meghatározó tulajdonságra hívnám fel a figyelmet. Ő, aki az 1970-es évek közepén került a megyei szervezetbe, a maga csendes, de határozott módján építkezett. Építette önmagát, jobbnál jobb tanítómestereket követve. Lassanként a gyűjtemény egyre több darabja kötődött hozzá. Megtanulta, hogy a jó múzeum meghatározó ismérve a jó gyűjtemény, és ennek ismerete nélkül nem lehet sem rövid, sem hosszú távú célokat kitűzni és megvalósítani. Munkája során nemcsak ismeretei bővültek, kapcsolatrendszere is egyre szélesebbé vált.
