Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)

Várrom fákkal - Castle Ruin with Trees

Mednyánszkynál nem tapasztalható stílusfejlődés. A valóságban Mednyánszky az ún. modus-elmélet egy késői (progresszív szemmel talán korszerűtlennek tűnő) érvényesítője volt. De nem szó szerint használt fel egy korábbi írásos és képi hagyományt, s nem is annyira elméleti alapokra helyezve alakította át különböző modusait, hanem a rá oly jellemző módon itt is elsődlegesen saját érzéki elképzeléseiből és tapasztalataiból merített.65

Mednyánszky a fronton szerzett vesegyulladása, illetve több szélütés következtében hunyt el 1919. április 17-én,

Bécsben. Kláber Gyula festőművész, hű barátja és egyben orosz származású feleségével együtt utolsó szállásadója, ápolója próbált pénzt szerezni a méltóbb temetéshez: „A kommunizmus tavaszán történt... Gondoltam egyet, s felmentem a vörös követségre. Seidner Ernő fogadott, és igen röviden kijelentette, hogy fütyülnek a művészetre: egy burzsuj báróhoz semmi közük - aki nem kommunista, ne várjon temetést!”6*’ A. kedvezőtlen történelmi helyzetben a családot sem tudták időben értesíteni, így halála után két nappal koldusmódra, mozarti temetésben részesülve, báró Mednyánszky Lászlót utolsó útjára csak Kláber és egy másik budapesti barátja kísérte el a Zentralfriedhofban.6, Az igazsághoz, legalábbis Mednyánszkyéhoz, azonban Wolfner József állt a legközelebb, amikor ezt írta: „Úgy temették el, ahogy legszebb álmaiban sem remélhette: csak néhány bécsi ismerőse kísérte koporsóját. O mindig fázott a temetési pompától és nagy beszédektől. Ez a nagyszerű, szegényes temetés bizonyára olyan volt, mint ahogy ő kívánta.”66