Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Korlát a Katymáriak között
a szentélytől egész a főajtóig ölnyi magasságú erős vaskorláttal ketté osztanák, valamint a templom mindkét oldalán egy-egy kétszárnyú ajtót készítenének. ”23 A következő hónapok a németek és bunyevácok kardoskodásával teltek, amelyről mindkét fél be is számolt az egyházi hatóságnak. 1903. február 16-án a németek panaszkodtak, hogy „...a templom megnagyobbítása folytán a régi rend tarttatott fenn, vagyis a bunyevácz ajkú hívek a hajó elejét foglalták el mi pedig teljesen a háttérbe lettünk szorítva, a mi már már verekedéssé és templomi botránnyá fajult. ” Már nem csak a lélekszámra és a földbirtok arányára hivatkoztak, hanem mint írták „ ...a közterhekről és a plébánia hivatal fentartásáról szólva pedig kimutattuk, hogy azok nagyobb részét miviseljük és a templom bővítési költségekhez mi sokkal többel járultunk mint bunyevácz testvéreink. Felhoztuk továbbá azon körülményt, hogy megboldogult Hajnald [Haynald] érsek úr ő excellenciája, mintegy 18- 20 év előtt ki mondta határozatilag, hogy templomunkban bunyevácz testvéreinkkel mindenben egyenlő jogokat bírunk. ”24 25 A következő hónap elején a bunyevácok panaszos hangvételű levélben adták elő az érseknek, hogy „...a német ajkú lakosság minket bunyeváczokat napról napra az istentisztelet alatt megbökdös, megránczigál, lármázik olyannyira, hogy ájtatosságainkat a templomban zavartalanúl soha sem végezhetjük. ” Kérték továbbá az érseket, hogy „...teljes erélylyel hasson oda miszerint mi bunyevácz ajkú lakósok-, a templom szentélye előtt, és templom és hajójának elején ősi időktől fogva minket megillető helyünket háborítatlanúl elfoglalhassuk, s hogy a német ajkú lakosság részéről velünk szemben tanúsított kihívó és botrányos bántalmazásoknak eleje vétessék. ”23 Császka György 1903. március 18-án közölte a szentszékkel a főispán javaslatát az istentiszteleti rendre nézve, mely szerint: „ ...egyik vasárnap a 9 órai nagymise a németeké, a 10 órai nagymise pedig az utána tartandó szentbeszéddel a bunyeváczoké legyen; a másik vasárnapon azután a 9 órai nagy mise a bunyeváczok számára, a 10 órai nagymise pedig az ezt követő szentbeszéddel együtt a németek számára tartassék meg. ” Ha pedig mégis előfordulna az, hogy néhány bunyevác eljárna a németek miséjére, akkor ők a bunyevác oldalajtón járnának be, az első padok és a szentély közötti részen állnának a fal mellett. Ugyanez a helyzet állna fenn fordítva a német leányok és fiatalasszonyok esetében, akik a bunyevácok miséjére mennének.26 27 1903. május 4-én az érsek - a főispánnal, a szentszékkel és a plébánosokkal való hosszas egyeztetés után - papírra vetette új rendeletét, melyet május 10-én hirdettek ki. A rendelet kimondta, hogy „ ...a vita tárgyát képező hely, mely a leányok és fiatal asszonyok számára van kijelölve, hosszában ketté fog osztatni, és pedig úgy, hogy jobbfelöl a bunyevác leányok és asszonyok, balfelől pedig a német leányok és fiatal asszonyok álljanak”. Az új rend életbelépését követően a bunyevác leányok és fiatalasszonyok csakis a jobboldali, a német leányok és fiatalasszonyok pedig csak a baloldali ajtón járhattak a templomba. A bunyevác hívők megnyugtatására a rendelet leszögezte, hogy „...a németek bármennyire szaporodnak is el, a bunyeváczok oldalán csak a bunyeváczok mögött foglalhatnak helyet. ”21 A németek örömmel fogadták az érseki rendeletet, kevésbé repestek azonban az örömtől a bunyevácok. 1903. május 11-én 150 fős bunyevác küldöttség utazott Kalocsá23 KFL. I.l.b. Katymár 1903/585/371. 24 KFL. I.l.b. Katymár 1903/548. 25 KFL. I.l.b. Katymár 1903/1534. 26 KFL. I.l.b. Katymár 1903/143/1748. 27 KFL. I.l.b. Katymár 1903/2696. 87
