Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Korlát a Katymáriak között
templomi elhelyezkedés miatt kitört viszálykodást. Az esperes első lépésként meghívta magához Bikityre a katymári plébánost, hogy informálja az ottani viszonyokról. Ezt követően levelet írt a katymári községi elöljáróságnak, hogy látogatása napjára „a nagyobb népcsődület elkerülése végett csak 10 búnjó 18 ás 10 német ajkú, de hangadó és befolyásos embert hivassanak be. ” Kuts 1903. január 8-án látogatott el Katymárra, ahol először a templomba ment, és Gärtner plébánossal feltérképezte a terepet. A helybeli plébános felvilágosította az esperest, hogy „A régi rend szerint az oltár körül a szentélyben álltak vegyest a német és bunjevácz iskolások; utánuk közvetlenül a hajóban, ennek egész szélességében a búnjó leányok és mögöttük a búnjó menyecskék a padokig. - A padsorok közt a hajó közepén foglaltak helyet a német lányok és utánuk a német fiatal asszonyok a nagy ajtóig. A padsoroktól jobbra vagy is az apistola oldalán a falig álltak a búnjó legények és fiatal emberek, a baloldali fal hosszában a német legények és fiatal házasok; a padokban pedig vegyest helyezkedtek el a búnjó és német emberek és asszonyok. És megfértek egymással békében, szűk helyen, oldal ajtók nélkül: most nagyon is bőven kijut a helyből mindenkinek, a mellékajtókon át kényelmesen jöhetnek mehetnek s mégis viszálykodnak. E viszálykodás főokát az képezi, [...] hogy a németajkú hívek föltétlenül azt követelik, hogy az ő leányaik és menyecskéik is elől álljanak a búnjó lányokkal és menyecskékkel egy sorban, felezve azt a helyet, amit eddig a bunjevácz lányok és fiatal asszonyok egész széliében elfoglaltak volt; továbbá, hogy a súrlódások elkerülése végett a baloldali mellékajtón a német, a jobboldalin a búnjó lányok és asszonyok járjanak ki be a templomba. A többivel a németek nem igen törődnek; az mind maradhatna a régiben, de az előbbihez szigorúan ragaszkodnak. ’’ A templomszemle után Kuts az iskolába rendelt 20 embert a „bunyó” bíróval együtt találta, külön-külön kifaggatta először a bunyevác, majd pedig a német híveket. Kérte őket, hogy a csekély helykülönbözet miatt ne civakodjanak, a bunyevácok azonban körömszakadtáig ragaszkodtak a régi templomi rendhez. Almás, Gara, Bikity, Felsőszentiván, Béreg, Bajmok18 19 települések lakóira hivatkoztak, ahol a templomban legelöl szintén a bunyevác leányok és menyecskék állnak, utánuk pedig a magyarok, aztán a németek, annak ellenére, hogy az említett községekben a bunyevácok a híveknek alig harmadát-negyedét adják. Azzal fenyegetőztek, hogy, még ha szántovai esetet „provocálnak” is, régi jogaikból akkor sem engednek.20 Jordán Béla falusi jegyző szerint „addig Katymáron béke nem lesz, míg a német híveknek akaratjuk nem teljesül s a templomhajóját hosszában fel nem osztják, balról a németeknek, jobbról a búnjóknak osztván ki helyeiket. ”21 Az érsek levélben adta elő Kuts János bikityi esperes plébánosnak és Latinovits Pál főispánnak, hogy a régi rendet a zúgolódások ellenére továbbra is fenntartják.22 A főispán szerint viszont nem ez lenne a járható út. 1903. február 4-én kelt válaszlevelében kifejti az érseknek, hogy „a kérdés megoldható lenne akként, ha a templomot hosszában, 18 A bunyó a bunyevác nép elnevezése a mindennapi szóhasználatban. 19 Almás a mai Bácsalmás, Béreg (Bački Breg) és Bajmok (Bajmok) települések pedig napjainkban Szerbia- Montenegróhoz tartoznak. 20 Szántován (1904-től Hercegszántó) a római katolikus sokac és magyar lakosság közti ellentétek a 19. század végén odáig fajultak, hogy a sokacok 1899. március 12-én tömegesen áttértek a pravoszláv vallásra. MANDIČ, Živko 1999. 174. Erről bővebben egy másik tanulmányban szeretnék írni. 21 KFL. I.l.b. Katymár 1903/285/6. 22 KFL. I.l.b. Katymár 1903/524. 1903. január 31. 86
