Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Bárth János: Vándorutak vége
FÜGGELÉK 1788. november 6. „Tóth János kő míves legény”, 22 éves. „Debretzeni fi volt, az Ispotájnál dolgozgatott. Die. 5. Nov. estve betegen maga erejéből idejött, Úr vatsorájához kívánkozván, de reggelre meg holt a’ Praeceptor házában. Nem lévén semmije, katonai módon temettetett, az az egy lepedőbe takartatott, és úgy tétetett a sírba, koporsó nélkül. A’ Kőmíves Meisterhez is küldöttem eránta levelet, de azt izente: ott nem maradt semmije, pedig más alkalmatossággal, egésséges korában, szép ruhában fordult meg nálunk, de most betegségében tsak egy rongyos köpenyegben. Mihejt beszállott az Oskola Házhoz, azt mondá: Már nem bánom, ha meghalok is tsak hogy Magyarok közé jöhettem. Debretzenbe küldöttem volna levelet, de úgy vallotta életében, hogy semmi attyafíai nintsenek.” 2. 1790. február 1. „Gáspár nevű jövevény legény”, 22 éves. „Szikszai fi. Péterváradi Göröggel jöttek, a’ ki esztendeig fogadta volt Kotsisnak, de haza érkezvén, ki fizette ’s el botsátotta. Az után hajós legénynek állott. Ott meg betegedvén, hozzánk jött, és sok ideig itt sinlődözvén, meg holt a’ Lukáts Mihály Házánál, ’s tisztességesen el temettetett. Vezeték nevét nem tudhattam meg /: ha tsak Hajdú névü nem volt, a’ mint egy közülünk vélekedett :/. Szülei nem voltak. 30 forint adósságról való contraktussa Szikszón a’ Város Ládájában vagyon, a’ mint mondotta, meg talán a’ Nemes Levele is. Mintegy 20-22-23 esztendős lehetett. Szőke legényke.” 3. 1790. február 25. „Rátz Anna, Szabó Istvánné”, 32 éves. „Ez mind maga, mind férje Szabó István, M. Túri Születések voltak. Ott meg unván a lakást, ide Báts Vármegyébe Patsir (Báts-Ér) nevű új Helységbe költöztek, de onnan tsak hamar ismét vissza szándékoztak M. Túr városába. Nyertek is el menetelre szabadságot, de először nyári munkára ide jöttek Pirosra, a’ hol szinte esztendeig mulattak. A férfi Markotányosságra adván magát, el ment feleségestöl Belgrádba. Az asszony akkor is beteges lévén, ott jobban utol érte a’ nyavaja. Azért is ide Pirosra vissza kívánkozván, az Ura el hozta ’s itt hagyta egy háznál igen nyomorult állapotban. Abból a’ Házból ki kopván, Pap Ferentz, mint régi esmerősét, maga is feleségével együtt hajdon Túri lakos lévén, a’ maga Házához vitte ’s gondját viselte, míg nem nyomorúságos életének a’ tölle óhajtva várt halál véget vetett. Tisztességesen el temettük, Prédikátióval.” 1. 35
