Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Mándics Mihály: Egy csávolyi bunyevác család története
tött anyag azt mutatja, hogy a paraszti genealógia képes átfogni a vizsgált három évszázadot. Erről nem volt szokás beszélni az 1947. évi IV. törvény értelmében, pedig az elismerés, a kitüntetés ma sem ismeretlen fogalom. A mi kitüntetett ősünk hősiességéről legendák maradtak ránk szájról-szájra terjedve a családban. Az ősünk nemesi levele - armalis - „a kutyabőr” eredeti példánya megőrzésre vitéz dr. Mándics László királyi járásbíró birtokába került 1931-ben Zalaegerszegre. A járásbíró időközben Mándi-ra magyarosított és 1944-ben a lfont elől Angliába disszidált. A tudományos hitelesség igényéről egy jottányit sem szabad engedni. Csávolyon három nemesi család volt, valamennyi bunyevác: Mandich 1720-ban 41 fő, Vidakovity 1780-ban 12 fő és Milassin 1791-ben 20 fő. A bunyevác nemesi rangok között nagy különbségek voltak. A névváltoztatásokra ügyelni kell! AZ ÚJRATELEPÜLT CSÁVOLY ANYAKÖNYVEI A török hódoltság katolikus bunyevácok Csávolyon 1734-ben önálló falut hoztak létre. 1748 óta vezettek Csávolyon egyházi - születési, házassági, halotti - anyakönyveket. Az iskolait 1903-tól, az államit 1907-től. Előtte a bajai ferences atyák, barátok jártak a híveket pasztorálni. Az ő bajai latin nyelvű anyakönyveikben szerepeltek addig a csávolyiak is. A rendház történetében sok értékes csávolyi vonatkozású latin nyelvű bejegyzéssel találkozhatunk, melyeket néhai Kapocs Nándor szeremlei plébános jegyzetelt ki nekem. Csávolyon a kezdeti időkben az anyakönyvi adatok kézírásos bejegyzései erősen hiányosak (lapok hiányoznak). Latinul és bunyevácul hallás után írták le a neveket. Attól is függött, hogy milyen nemzetiségű volt az anyakönyvvezető. A mi vezetéknevünk is különböző módon fordult elő az idők folyamán: Mándich, Mándity, Mándits, Mándics. Sok esetben a feleségnek csak a keresztneve szerepelt a házasságkötéskor. Halálozáskor meg úgy írták be, hogy Mándich Mátyás felesége halt meg. Ebből nem derül ki az elhunyt leánykori neve, születési ideje, halálának okai. Szülők ismeretében könnyű az azonosítás, ha férfiról van szó. Volt-e házastársa, illetve özvegy volt-e az elhunyt. Nő esetében már nehezebb az azonosítás, mert az asszonyokat leánynevükön írták be. Azt már nem írták le, hogy kinek volt az özvegye. Azonos névvel akár több ember is élhetett a faluban, ilyenkor az életkort nézzük, de arra is van példa, hogy néhány évvel kevesebbet vagy többet írtak fel az életkor meghatározásakor, gyakran az esküvőnél. Sokszor nehéz megtalálni a második, harmadik, ... házasságkötést. Nem kevesen házasodtak szöktetéssel, „uszkocsizással”, akik sohasem mentek anyakönyvvezető elé, de egyszer nekik is születtek gyermekeik, illetve ők is meghaltak. Ez leginkább szájhagyományból maradt ránk A keresztszülőket is gyakran tévesen jegyezték be. (Az én esetemben is, mely egyértelműen papi felületesség.) Az anyakönyvek információkban gazdag, mégis ritkán kutatott forrásai történelmünknek, helytörténeti munkáinknak. Ennek egyik oka a terjedelmes anyag nehéz kezelhetősége. Mutatók hiányában az eligazodás fáradságát és a hosszas keresést általában csak néhány elszánt családfakutató vállalja. Ezeken a kutatási nehézségeken segíthetnének az anyag számítógépes feldolgozásával, az adatbázis-kezelő program visszakeresési lehetőségeinek alkalmazásával. Falunkban 10 család viseli ugyanazt a vezetéknevet, mint mi. Egymástól ragadványnevük különbözteti meg őket. Mi „Jaszák” vagyunk. (Józsefből alakult ki.) Apai 268
