Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Simon András: Aratóünnep Zenta-Felsőhegyen
A felsőhegyitől némileg eltér a szajáni aratóünnep forgatókönyve. Az események sora reggel 7 órakor indul a fúvósok és a népviseletbe öltözött táncosok fölvonulásával. A szajáni ünnepen rendszerint 30 aratóbanda vesz részt a Vajdaság magyar és szerb népességű településeiről. 9 óra tájban mennek ki aratni a mezőre a csapatok hagyományos öltözetben, a jellegzetes ételféleségekkel; fiákeren, kombájnnal, traktorral, lovaskocsin. A feladat: megszabott idő alatt két kereszt búzát kell „rendbe tenni”. A búzatáblát, ahol a verseny zajlik, vagy a szövetkezet, vagy valamelyik gazda ajánlja föl erre a célra. A földterület kiválasztása már a vetésnél megtörténik. A szervezők figyelme - a hitelesség, eredetiség és hagyományosság kritériumait szem előtt tartva - arra is kiterjed, hogy a parcellába régi magyar fajta búza kerüljön. A 2-3 hold nagyságú területet az egyesület tagjai munkálják meg: trágyázzák, szántják, bevetik - s természetesen a verseny során learatott búza is az egyesület tulajdonát képezi, illetve, ha a felajánló magángazda volt, akkor számára a verseny keretében ezt a területet a rajta termett gabonamennyiséggel együtt ingyen takarítják be, pontosabban takaríttatják be a részt vevő csapatokkal. A munkát, a versenyt közös ebéd, majd szentmise követi. Utána rendszerint valamilyen helyi sajátosságot reprezentáló program következik, pl. fotókiállítás: képek az egykori szajáni aratásokról és a népélet más területeiről, vagy hímzések, népi textilek bemutatása. Az egész napos rendezvény eredményhirdetéssel (díjként vetőmagbúzát, lisztet, házikenyereket osztanak ki) és „gálaesttel” zárul: a résztvevő csapatokkal érkezett zenekarok, tánccsoportok szolgáltatják a közös esti műsort. „Az emberi közösség különbözőképpen alkothat hagyományokat, a tudatos politikai alapítási cselekvéstől egészen a nem tudatos habitualizációs folyamatokig. Ettől függetlenül a hagyományalkotás minden esetben többé vagy kevésbé cselekvésszerű, s ezért racionális és etikai folyamat is, azaz egy olyan hasznos és jó rend megteremtését célozza, amelyben élni lehet. ”15 Az egykori aratási szokások, aratóünnepek új formában való kifejeződése, új közösségi funkcióval való feltöltődése a két világháború közötti időszakban induló, napjaink megváltozott társadalmi körülményei közepette pedig még markánsabban megjelenő folyamat.16 Az eseménysor a gépesített aratás tényleges munkájához nem, csupán idejéhez kötődik. Itt már szó sincsen a gazda és a munkás viszonyáról, vagy a sikeres munkát lezáró ünneplésről. A hangsúly a hagyományápolásra, a hagyományteremtésre, a nemzeti és közösségi identitás megtartására tevődik át. Az aratóverseny tárgyi és cselekvési szimbolikájában egy határon túli, többnemzetiségű területen a nemzeti kultúra sajátossága is erőteljesen hangsúlyozódik. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a vizsgált jelenség esetében a mulatság, a játék, a társadalmi ünneplés és ünnepélyesség külsődleges elemei nyernek teret, a rituális elemeket ezek háttérbe szorítják, eredeti mágikus jelentéseiket megváltoztatják. 15 WIEDENHOFER, Siegfried 2005. 16 Jó példa erre Mándics Mihály leírása a bunyevácok aratóünnepének megváltozásáról, aratóbállá, majd idegenforgalmi látványossággá való átalakulásáról : MÁNDICS Mihály 1992. 143-144. 23
