Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
kat vagy mozaik ablakokat A szentségekkel mindenki élt, a vasár- és ünnepnapokat megtartották. Megtartották még azokat az ünnepeket is, amelyeket az egyház hivatalosan törölt a kötelezőek közül. Ilyenek voltak a József nap, vagy néhány Mária ünnep. A böjtöt nagyon szigorúan vették, zsírosat sem fogyasztottak. Húshagyó kedden kilúgozták az edényeiket. A pénteki hústilalom mellett számosán más napokat is felajánlottak, s rendszeresen böjtöltek ilyenkor. Sokan jártak gyalog búcsúkba Kalocsára, Hajósra, Sükösdre, Máriagyűdre. Gyönyörű középkori apokrif imádságokat ismertek, ezeket gyakran leírva a többi régi imádságok és énekek között imakönyvükben őrizték Egy ilyen imádság felvételekor magam is tanúja voltam, amikor az imádkozó középkorú asszony annyira átélte Krisztus szenvedéseit, hogy ima közben sírva fakadt. Minden házban (sokszor ház homlokzatán) volt Mária szobor. A szoba szent sarkában a gyüdi gyertyák és a szenteltvíz tartó mellett őrizték. A népi összetartozást fejezte ki, hogy minden temetésen rengetegen voltak. S a temetőt egyébként is rendben tartották, évközben különösen ünnepnapok idején gyakran kijártak hozzátartozóik sírjaihoz. Házaikat, sírjaikat beszenteltették. A népi vallásosságnak szép példája volt az ádventi Szent család járás, a kilenced imádkozás, a titokcsere, a karácsony esti ablak alatti éneklés, az újhold vasárnap különös tisztelete. A bátyai ember egynek érezte magát a világmindenséggel. A vallásos és a profán nem vált el gyakorlatában egymástól. Hasonlóképpen egy volt számára a termelés és a kultúra. Számára a kenyér Krisztus testét jelentette, amit keresztvetéssel szelt meg, s ha leesett, föl kellett venni és megcsókolni. A szántóvető a határban, ha meghallotta a déli harangszót, megállóit a munkában és keresztet vetett. Keresztvetéssel, fohászkodással kezdték az aratást is. A megpillantott első kereszt búza előtt illett letérdelni, s azt megköszönni azt Istennek Jól működött az egyházi szervezésű legény és leány egylet, az olvasókör. Az 1929-ben épült emeletes Klebelsberg-iskola hivatalosan állami volt, de apácák is tanítottak benne. Korábban a tanítás mindennap misehallgatással kezdődött. A gyerekeket is vallásosan nevelték, imádkoztatták, számon kérték rajtuk a templomba járást. A gyerekeknek az utcán dicsértessékkd kellett köszönteni a felnőtteket.. Szigorúan büntették őket misemulasztás, vagy illetlen beszédjük miatt. A Rákosi és a Kádár korszakban Bátyán volt a járásban mindig a legmagasabb a hittanra beíratott gyerekek száma. A Járási Pártbizottságnak tudomásul kellett vennie, hogy a bátyai párttagok inkább kilépnek a pártból, ha nem engedik nekik a templomba járást, gyerekeik megkeresztelését. Azt is le kellett nyelniük később, hogy Bátyán a körmeneteken a téesz elnök viszi a lobogót. Bár a hatalom a tanítókat kényszerítette a hittanbeíratás elleni agitációra, a rendszer által sokat kárhoztatott úgynevezett kettős nevelés általánosnak volt mondható. (A tanító, aki maga is megkereszteltette gyermekeit, hittanra járatta őket, vállalta ezért a felettesei felelősségre vonását, sőt esetleges elbocsátását. Majd őt is arra kényszerítették, hogy agitáljon a hittanbeiratkozás ellen.) Mindez kétségtelenül szinte tudathasadásos állapotot hozott létre az egész társadalomban, hiszen mást kellett mondani az iskolában vagy a tanácsházán, mint odahaza, maguk között. A vallásos életszemlélet, a hitért való kiállás momentuma sokszor szerepel az emlékezésekben. Benczéné két kistestvérének halálát istenverésnek tartja. Az egyre gyarapodó Hegedűs P. József a sikert már saját magának, a maga okosságának és ügyességének vélte. Már egy kicsit kezdett elfeledkezni az Istenről: Néha-néha már a vasárnapi istentisztelet is elmaradt. Amikor aztán 1928-ban kitört a tífusz-járvány megbetegedett Ilonka és József és a két gyerek két hét alatt meghalt. (...) Ez történt szüleim nagy bánatára, hogy felébredjenek, és visszatérjenek Istenhez. Akkor megfogadták, hogy a vasárnapi szentmise soha többé nem marad el. A kereskedésben vasár- és ünnepnap soha nem csináltak üzletet. (...) Meg is tartották egész halálukig. 231
