Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
oszthatatlan magyar nemzet, melynek a hon minden polgára bármely nemzetiséghez tartozzon, egyenjogú tagja.”14 15 Az 1868-ban kiadott nemzetiségi törvény deklarálta, hogy a törvényhozás és a törvény nyelve magyar, s biztosította a nemzetiségek nyelvének használatát. A 70-es években felerősödő nacionalizmus nyomán Tisza Kálmán a közigazgatásban, Banffy Dezső kormánya az iskolapolitikában volt türelmetlen. A 19. századi nacionalista, magyarosítási törekvések nem hozták meg a várt eredményeket. Még a középkor végén az ország 80%-a volt magyar, addig 1850-ben csak 45%, 1910-ben már 54,4%. Az I. világháború és a Trianoni békeszerződés után Magyarországon kettős nemzetiségi politika alakult ki. Az országban élő nemzetiségieket elmagyarosítva egy homogén nemzetállam létrehozása volt a cél. Ebben látták biztosítékát annak, hogy a csonka ország ne legyen kitéve esetleges további csonkításnak.13 De nem kisebb figyelmet szenteltek a határon kívül rekedt magyarság megnyerésére is. A Horthy-korszak 25 éve alatt történtek azt bizonyítják, hogy vezető politikusaink nem tanultak a történelemből. Nacionalizmusuk a kiéleződő nemzetközi helyzetben, majd a II. világháborúban nem csak a nemzetiségiekre, de az egész országra tragédiát hozott. A Horthy-korszak magyarosítási törekvéseinek legnagyobb szószólója Szabó Dezső volt, aki 1919-től kezdve több variációban egy új, végleges honfoglalást követel, melynek során a magyarságnak teljes egészében át kell vennie az állami és társadalmi élet minden területén a vezetést egy új középosztály létrehozásával.16 1938. április 14-én ezt írja: „Mi, a magyarság, Magyarország államalkotó nemzete, kívánjuk, hogy minden állampolgár bírja a nemzeti egységet szimbolizáló magyar nyelvet, a magyar kultúrát, ismerje a magyarság történelmi küldetését, és csak egy ilyen polgárnak tud Magyarország kenyeret, állást, életlehetőséget és védelmet biztosítani ... Aki ebben az egységben nem akar részt venni, az egy idegen, magát egy idegen nemzet vezetése alá rendeli, az ilyennek Magyarországon föld és kenyér nem jár.”17 Németh László a Debreceni Katekizmusban 1933-ban azt írja, hogy a társadalmi struktúrát át kell alakítani, de erre a jelenlegi középosztály (mert sok benne a német és zsidó) alkalmatlan.18 A 30-as években erősödő német befolyás csak fokozta az amúgy az élet minden területére betörő magyar nacionalizmust. Ennek egyik nagyhatású következménye, a németek és zsidók ellen készülő, majd később törvényi formát is elnyerő intézkedések mellett az erőszakos magyarosítás. Az eredmény ismételten bizonyította a magyarosítás, mint eszköz hatástalanságát, mert például 1930-ban még mindig 700 ezer fő a nem magyarok száma, és további 1,8 millió állampolgárnak nem magyar hangzású a neve.19 14 ÁCS Zoltán 1986.271. 15 TILKOVSZK1 Lóránt 1997. 50., 181. 16 WEIDLEIN, Johann 1981. 146. 17 WEIDLEIN, Johann 1981.295. 18 WEIDLEIN, Johann 1981. 149. 19 WEIDLEIN, Johann 1981. 112. 210
