Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Matuska Márton: Így ért véget a kóringyálás
A csurogi mészárlásról Teleki Júlia óbecsei háziasszony írt először könyvet, amelynek második kiadása Keresem az apám sírját címen 1999-ben jelent meg.4 A könyvecske tartalmazza a csurogi áldozatok nem teljes, hivatalos okmányok alapján nem hitelesíthető névsorát. A Zsablyán kivégzettek nevét Bakos Pál gyűjtötte egybe és e sorok írója tette közzé a 2004-ben megjelent Hová tűntek Zsablyáról a magyarok című könyvecskében.5 Természetesen ez a névsor sem hitelesíthető korabeli dokumentumok alapján, jóllehet Bakos hivatalosan is felkereste a Tartományi Levéltárat. A mozsoriakról maradt fenn a legkevesebb adat.6 Az áldozatok névsora még bizonytalanabb, mint a másik két falué. A falu magyarjainak tragédiája még feldolgozatlan, mint a legtöbb délvidéki helységé is. Mindezeket és egyéb forrásokat egyeztetve arra lehet következtetni, hogy a három helységben - mint fentebb említettük - mintegy ezer magyar nemzetiségű lakos esett áldozatul. Részletezve: Csurogon több mint ötszáz, Zsablyán háromszázötven, Mozsorban pedig 60-70. Az áldozatok zömét már a faluban kivégezték, sok esetben halálra kínozva a szerencsétleneket. A legtöbb áldozatot azonban a lincshangulatban, nyilvánosan, tömegesen lőtték halomra a helybeli szerbek örömujjongása közepette, a tetemeket pedig tömegsírokba lökdösték. Csurogon a zömük a dögtemetőben lett elhantolva. A mészárlás addig tartott, amíg a helyi, a titói hadsereg fenntartás nélküli támogatását élvező hatalmi szervek ki nem mondták, hogy a magyarokkal a helybeli szerbség képtelen tovább együtt élni.7 Csurogon a magyarság kiüldözése 1945. január 23-án zajlott le, Zsablyán egy héttel később, Mozsorban pedig mintegy két és fél hónap múlva. Az áldozatok kisebbik része a volt német faluban, a Járekon létrehozott haláltáborban, esetleg a vidék különböző helységeibe kényszerítve rabmunkán vesztette életét. MILYEN VOLT A MAGYAROK KÖZÖSSÉGI ÉLETE A MAGYARTALANÍTÁS ELŐTT? Csurog Itt élt a legnagyobb magyar közösség, s itt volt a legelevenebb a közösségi élet. Eléggé valószínű, hogy döntő szerepe volt a magyarság magatartásának kialakításában az 1923-tól kezdődően itt plébánoskodó, 1944 utolsó napjaiban mártírhalált halt Dupp Bálintnak. Rendkívüli tehetség volt. Püspöke, Budánovics Lajos kifejezett óhaja ellenére kérte magának a csurogi plébániát. Budánovics arra akarta őt rávenni, hogy kérjen magának nagyobb, gazdagabb plébániát, mert ott többet tehetne. Ő azonban azt válaszolta, hogy itt, Csurogon teheti a legtöbbet, mert itt árvák a magyar hívek. Pedig hát vér szerint igazi német volt. Dunabökényben, másként Bukinban, a mai Mladenovón született 1883- ban. Tekintélyes helyi német família volt az övéké. Magáról azt vallotta és írta, hogy ő németből lett magyar. A csurogi magyarok között nyomban odahelyezése után megszer-4 Teleki Júlia: Keresem az apám sírját, Logos Grafikai Műhely, Tóthfalu, 1999. 5 Matuska Márton, Hová tűntek Zsablyáról a magyarok, VMDP Történelmi Bizottsága, Temerin, 2004. 6 Mozsorró! eddig két kötetben olvasható vérszegény adat a tragédiáról. Matuska Márton: A megtorlás napjai c. kötetben Petrik Antal nyilatkozik erről, (FORUM, Újvidék, 1991.) valamint Ehman Imre ír rövid ismertetőt Köves Istvánról, a mozsori r.k. mártír papról, a Rémuralom a Délvidéken c. kötetben, (Atlantis kiadása, Újvidék, 2004.) 7 Közismert történelmi tény, hogy Tito 1944. október 17-én, Versecen kiadott rendeletével a Bácskának, Baranyának és Bánátnak Jugoszláviához tartozó részén katonai közigazgatás bevezetését rendelte el, és ez 1945. február elsejéig tartott. 194
