Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Silling Léda: Kupuszinai emlékezések régi piacokra
televízióval és a videokamerával. Este a varietébe mentek szórakozni. Jó világ volt, de csak két évig jártak így piacra. Aztán anyósa helyét vette át a túzlai piacon. A házasságnak nem csak ez a formája jelenik meg a piacon. Szerelmek is születtek a padok között, nem egyszer házasság is köttetett a távoli városokban. A hosszú ott tartózkodás, a közös napi élmények, problémák, hogy s, hogy nem, de életre hívták ezeket a kapcsolatokat is. „Ott maradt a ember is meg a asszony is, Csizmadia Misa, meg a Cila Kati. Ott meg is haltak, lett lányuk, itt hagyta a faluban mind a kettő a családját.” Legtöbbször nem beszéltek ezekről az eseményekről, vagy ha mondtak is valamit, valahol a háttérben érezhető volt, hogy nem nézik ezt jó szemmel. Előfordult, hogy egy férfi a testvérének a lányát vette így feleségül, vagy olyan korú lányt, akinek az apja is lehetett volna. Zágrábban történt: „mentünk a ángyivá templomba, ők szembejöttek a sarkon, moziba mentek. Mind a ketten a Kvatemikon árultak. Aztán ott össze is házasodtak, meghalt a szerete,3 ősz a faluba maradt feleség visszavette a férjét. Még javasasszonyhó is mentek! Gondolom a feleség.” A távoli városokba elkerült piacozó kupuszinai asszonyok vitték magukkal a falu kultúráját, táplálkozási szokásait. De hoztak is. Sok új ételféleséggel, zöldségfélével a piacon ismerkedtek meg. Innen került a tursija, a blitva, a pljeskavica, a csevapcsicsa ... ismerete a kupuszinai asszonyok konyhájába. Csodával határos események is előfordultak a piacos élet során. így emlegetik a hirtelen meggazdagodásokat. Ezeknek csak egyetlen módja lehetett, a hamis pénz. „Örzse néni mindig első vót kimenni a piarcra, meg utolsó vót begyünni. Egyszé meséli, hogy odamegy hozzá egy ember, cserélni akart vele pénzt. Sokat mutatott neki, nagyon megijedt, haza szaladt.” „Meségették, hogy mások így szereztek. Eggyé kapott tízet. Akkó gyüttek haza, mentek Zomborba, Szabadkára váltani, cserébe jót kaptak. Azt mondják, most is van hamis pénz.” Az élettel jár a halál is. A piacok sem maradtak érintetlenül ezen a téren. Sok időt töltöttek ott a kupuszinaiak, sokszor nagyon rossz körülmények között, így megesett, hogy az asszonyok összeestek a pad mellett. Életük utolsó pillanatában is az árusítás járt a fejükben. Összeestek, bevitték őket a kórházba, ha nem volt hozzátartozójuk, értesítették a falusi rokonokat, akik eljöttek szeretteikért, és hazavitték őket eltemetni. Több család gyermekei jártak Zágrábba tanulni, néhányan ott is ragadtak egész életükre. Hozzájuk könnyebb volt az utazás. Egyiküknek az anyja ott halt meg a piacon, ott feküdt az áruja mellett a földön, amíg a fia nem jött érte. „A pad alatt főztem, mikó kiabátak, a Verka rosszú lett, kigyugta a nyelvit - elment. Elmentem a fiát keresni, a szomszédot találtam meg. Ott feküdt délutánig, amíg a Józsi is elgyit...” ZÁRÓSOROK A zágrábi jellegű piacozás az 1960-as években lendült fel és a szerb-horvát háborúig, az 1990-es évekig tartott. Mára már beszűkült a piacozó tér, a környező városok piacai túltelítettek. Változik a gazdálkodás jellege, a piacozás megmarad, bár a régi hosszú és jövedelmező piacok már csak emlékekben élnek. Az egyre idősebb emberek tudatában, görnyedt hátában maradnak az emlékek. Az alig lakott kupuszinai házakon még a magasabbra épített gazdasági rész utal egy hajdan jobb világot megélt paraszti társadalomra. Ennek ma nincs folytatása, illetve a folytatás más irányt vett. 3 Szerete: a szeretője. 189
