Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Silling Léda: Kupuszinai emlékezések régi piacokra
csak gabonatermesztésből megélni. A ma leginkább elterjedt haszonnövény a bab, majd ezt követi a kukorica, a búza, s csak ezután a zöldségfélék. De a falu határának már mintegy negyedét gyümölcsösök borítják: almából van a legtöbb, majd szilvából, őszibarackból, körtéből. A primőráru-termesztés is fontos tényező a konyhakertészetben. Soksok hatalmas fóliasátor látható késő ősztől s egész télen át a kupuszinai kertekben, amelyekben korai káposztát, paradicsomot, paprikát termesztenek. Ugyancsak fontos tevékenységük a főzelékfélék palántáinak nevelése. Jónéhány kupuszinai földműves-családnak ma a legfontosabb bevételi forrása virágkertészetből származik: palántákat, vágott és cserepes virágot egyaránt árusítanak a környező városokban, illetve az egész Vajdaságban. Konyhakerti termékeiket korábban az egész Nagy-Jugoszláviában, jelenleg a belgrádi nagybani piacon is árusítják. A PIACOZÁSRA HATÓ GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK A piacozás kutatása közben felmerült az a kérdés, hogy a településen élők gazdálkodása hogyan és mikor alakult át ennyire piacközpontúvá, mint amilyen jórészt ma is. Három tényezőt találok most fontosnak. Kupuszinán az 1930-as évektől működött egy konzervgyár, aminek a fontosságára csak az utóbbi időben figyeltem fel. A gyár több falusi munkást foglalkoztatott. Növelte az életszínvonalat és a szegények munkalehetőségeit is. A gyárban midig volt munka. Ott a munkalehetőségen kívül a növények feldolgozási módjaival is megismerkedhettek. A gyár jelentős felvevőhelye volt a faluban és a környéken termesztett konyhakerti növényeknek. A nagy mennyiségű áru termelésének a másik, hasonlóan jelentős tényezője lehetett az említett gyár felépítése után csakhamar létrehozott földműves-szövetkezet. A szövetkezet eleinte felvásárolta a falusiak felesleg terményeit. Erre alapozva később sokan olyan céllal termeltek, hogy terményeiket majd Hemhutter Imre bácsi (a szövetkezetvezető) a „Pcselában” (ez volt a szövetkezet hivatalos neve) átveszi és jól megfizeti. A felsorolt lehetséges hatások mellett még a környező városok népességének alakulása is ösztönzően hathatott a piacra termelésre. Annyi bizonyos, hogy Zombor, Apatin és Eszék piacaira még a közlekedés fejlődésének fellendülése előtt is eljutottak piacra szánt portékájukkal a falusiak. TÁVOLI PIACOKON Készülés, utak, piacok A kupuszinaiak nemcsak a környék piacait látogatták, hanem több távoli város piaci padjait is elárasztották termékeikkel. A legközelebbi települések jelentették a közlekedés technikai fejlődése előtt a piacozó körzetet, a piacozás lehetőségét. Később a vasút fejlődésével eljutottak Szabadka, Bajmok, Szentiván (Prigerevica), Vukovár, Hodzsák (Hódság), Kúla, Verbász, Újvidék, Zrenjanin (Nagybecskerek), Eszék, Pitomacs, Podravska Slatina, Virovitica, Nustár, Bórovó, Belgrád, Zágráb, Tuzla, Vinkovci, Szarajevó, Sziszák, Baja, Rijeka piacaira. (Ma ennyiről van tudomásom.) Látható ebből, hogy nem zárkóztak el a hosszú utazás elől. Mindez magával hozta azt is, hogy nem egy napra maradtak távol a falutól, a szülőháztól, hanem sokszor hetekig távoli városok piacain éltek. 185
