Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Silling Léda: Kupuszinai emlékezések régi piacokra
SILLING LÉDA KUPUSZINAI EMLÉKEZÉSEK RÉGI PIACOKRA „Nyáron a határba, télen a piarcon. Nyáron a melegbe, télén a hidegen. Úgy hogy elég vót, jó hogy vagyok.” BEVEZETÉS Származásom és eddigi tanulmányaim vezettek el oda, hogy néprajzi szakdolgozatom témájául egy a tárgyi néprajz körébe tartozó témát válasszak, mégpedig a javak cseréjének szerepét, helyét Kupuszina társadalmában. A téma akár egy kisebb monográfia megírását is lehetővé tenné, hiszen a piac, a piacozás a falu lakóinak életét több síkon is átszövi. A gazdaság és gazdálkodás jórészt erre épült, a falu építkezési kultúrájában a változások ennek nyomait őrzik, a táplálkozás rendjében történt módosulások ide nyúlnak vissza, a viselet, a lakásbelső, a házasodási szokások és más népszokások, a közlekedésben megjelenő újítások mind-mind magukon tudhatják a piacozás jeleit. A jeleket, melyeknek forrásai a piacok mindent magukba olvasztó tégelyei. Az oda érkező népek, nemzetek, nemzetiségek kulturális elemei összeérnek, kicserélődnek, változnak, az onnan hazatérők - magukkal hozva az ötvözeteket -, futárai a kultúrát alakító tényezőknek. A piacokról, vásárokról szóló szakirodalom mennyiségileg igen nagy. Az általánosan tájékoztató szakirodalomtól kezdve, mint a Magyar Néprajz Kézművesség kötete, az egyes településeken tartott vásárokat, piacokat leíró munkákig, leginkább a mai Magyarország és Erdély területéről valók. Erdély területéről sok híres vásárhely leírását közölték már: tudunk a margittai, a köröndi, a balavásári, a gyergyószentmiklósi vásárról, valamint tudunk a zombori leányvásárhoz hasonlatos gainai leányvásárról is. A vajdasági piacok, vásárok kutatásáról csak kevés és elszórt adatokat találhatunk. Dankó Imre talán a legavatottabb kutatója a vásárok és piacok világának. írásai között találhatunk a déli területekre vonatkozó adatokat is. (Dankó L: Interetnikus hagyományok vásáraink életében különös tekintettel a magyar-délszláv kapcsolatokra.) Tanulmányában foglalkozik többek között a vásár és piac szavunk eredetével (a vásár: iráni eredetű, még a honfoglalás előtt kazár fennhatóság alatt élve, az ő közvetítésükkel vettük át; jelentése: adás-vevés, árucsere. A piac: latin eredetű, eredetileg egy bizonyos területet, helyet, általában központi teret jelentett és jóval később terjedt el, mint a vásár). A tanulmány szól, az általam kiválasztott településhez is erősen kapcsolható folyami közlekedés és szállítás szerepéről, mint a kapcsolatot jelentő útvonalról a piacok, vásárok helyszínéhez. Fontosnak tartom, hogy a szerb - délszláv - magyar árucsere helyszíneit is kiemeli. Az általa említett városok közül több egybeesik a kupuszinai piacozók célállomásaival. A piachelyek: Torontálvásárhely, Futak, Zombor, Baja, Pécs, Siklós, Vajszló, Lendva, Zágráb, Károlyváros. A Duna-Tisza közével is foglalkozó másik, általam fontosnak tartott szakirodalom, a nemrégiben megjelent Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Az atlasz kommentárkötetében Papp Árpád jellemzi a vajdasági piackörzeteket. A kérdésekre adott válaszok alapján a vajdasági Bácska területét a következő régiókra bontották a szerkesztők: 183
