Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Lepár Karolina: Horgosi magyar borbélyok
dése és az állandó páciensek kihalása lassan kiszorította őket e tevékenységi körből, már csak az idősek közül vannak egy páran, akik ragaszkodnak a jól bevált módszerhez. A ma még élő három magyar borbély közül Tanács János még szokott fogat húzni, a többiek azonban soha nem végeztek ilyen jellegű tevékenységet, de munkásságuk folyamán találkoztak ilyennel. A megkérdezettek egyike sem tudott arról, hogy az általuk ismert személyek eret vágtak volna. Egy borbélyról derült ki, hogy sebkezelést is végzett, fertőtlenítette, bekötözte azt, és kötést is cserélt. Róla mesélte még lánya, hogy egyszer átjött hozzájuk a szembe lakó idős asszony, és elpanaszolta Urbán Andrásnak, hogy szőr van a szemében, ami nagyon szúrja. O maga nem tudott vele mit csinálni, mert a szőr belül van a szemében, és nem tudja kiszedni. Ekkor édesapja átment hozzá és csipesszel kiszedte a zavaró szőrszálat.2 A leghíresebb orvosló borbély a Bíró volt. A Halpiac utcában dolgozott a Bíró borbély, mindent csinált, fogat húzott fogóval, köpűt, mindent ... Élete végéig csinálta, akkor nem volt nyugdíj, addig dolgozott, míg bírt! Piócákat (mások) is raktak az embereknek a vállára, de nem volt mindegy, hogy milyen pióca. Kétfajta van, vannak a jók meg a rosszak is. A vállára meg a lábára is raktak azoknak, akiknek fájt. A pióca olyan öntudatos volt, hogy addig szívta a vért, amíg rossz vér jött, amikor már jó vér jött, akkor már lejött. A rossz vér az fekete volt, amikor már jött a piros, az már nem szívta tovább. A piócát a hátra rakták, a gerinc mellé. Urbán András műhelyében piócákat tartott egy befőttesüvegben. Miután rárakta a piócákat (a betegre), azok megkeresték honnan kell szívni, és amikor teleszívták magukat, lejöttek. A köpűlést (=köpölyözés) pohárral végezték. A köpűket gyárilag készítették. Kidarabolták 3-4 helyen a bőrt, poharat tettek rá, ami a fenekén lyukas volt, ezen a végén a vérnyomásmérő pumpájához hasonló gumi volt. Rárakták a hátra, kipumpálták belőle a levegőt és az utána elkezdte szívni a vért. Addig hagyták rajta, míg nem pirosodott a vér, akkor levették. Ez a borbélyüzletben, de inkább a konyhában történt. Fertőtlenítették előtte hipermangános vízzel. Időskorban minden 2-3 évben elvégezték. Nőknek, férfiaknak egyaránt. A sebet megtörölték és bekenték jóddal. A rossz vért a ganéra öntötték. A foghúzás gyakoribb tevékenység volt. Horgoson az emlékezet szerint sokan húztak fogat. Egy Rado nevű szerb borbélyról mesélik, hogy puszta kézzel húzott fogat. Mindenféle fogat húztak, de akkor már inkább csak a nagyon öregeknek kellett fogat húzni, a fiataloknak még jók voltak a fogai. Legtöbbször fogóval dolgoztak. A kihúzott fogat odaadták a gazdájának, ha kellett neki, ha nem, akkor eldobták a szemétbe. Terhes asszonyoknak senki sem húzott fogat. Voltak olyanok, akik kocsival jártak a piacra fogat húzni - meséli Ozsvár András. - Oda kellett menni eltátani a szájat, megmondta melyik (a rossz) és csak megfogta ... Járt minden piac alkalmával a múlt jugoszláv időkben egy zentai... Nem is fájt, megfogta a halántékánál és kihúzta. Ha csak fájt a fog, de nem volt lyukas, pálinkát raktak rá, azzal öblögették, de legtöbbször nem hagyták kárba veszni és lenyelték. Sokan ha fájt, ha nem, azt mondták az asszonynak, hogy fáj... Mások tömjént raktak a fájós fogba.3 Tanács Jánoshoz ma is járnak fogat húzatni, idősek-fiatalok egyaránt. Tejfogat és maradandó fogat egyaránt elvállal, de csak otthon. Beleülteti a kuncsaftot a székbe, 2 GRYNAEUS Tamás 1996. 28. 3 BÁLINT Sándor 1978/79. 170. 177
