Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kocsis Zsuzsanna: Topolya emlékező "krónikása"
Zöldy Pál, dolgozataiban nem konkrétan saját személyéről és életéről ír, hanem a különböző pályamunkák témáin keresztül rajzolódik ki előttünk egyfajta életút. írásai megszületésében nagyon nagy szerepe volt gyüjtőmozgalmaknak való megfelelni akarás. Munkáival szerette volna megörökíteni a néprajztudomány számára mindazt, amit átélt, megtapasztalt. A tényszerűségre való törekvés jellemzi, mégis felbukkannak a személyes átélést bizonyító történetek, egy-egy kedvesebb emlék, amelyek a néprajztudomány számára talán nem is annyira fontosak. Ezen kívül azonban, a hazavágyódás, szülővárosa iránti szeretete, a honvágy is közre játszott abban, hogy írjon. A hagyományos paraszti közösségből, még felnőtt fiatalemberként, jobb életkörülményeket keresve lépett ki, majd Trianon után kiutasították szülőföldjéről és sokáig, nem is kaphatott útlevelet. Lelki alkatának és az idegen környezetnek volt köszönhető, hogy fiatalkori emlékei tisztán fölidézhető módon maradtak meg öreg korára. Életútja alakulása lehetővé tette számára, hogy egy „másik világból” szemlélhesse a paraszti életutakat, életfelfogásokat, szokásokat. Sajátos helyzete abban nyilvánul meg, hogy aki paraszti körülmények között él, nem érzi, aki pedig nem élt benne, soha nem is érezte mindazt, amire Zöldy Pál visszaemlékezik. Megrajzolta a maga „Topolyáját”, környezetét, családját, az ő látásmódjában ábrázolt embereket, hagyományokat, mégis „kívülről” tekintve rájuk. Visszaemlékezéseivel nem volt egyedül. A Kárpát-medence egész területén találhatók hozzá hasonló toliforgatók, akik írásaikkal letűnt időket elevenítenek meg, saját élményeiken, élettapasztalataikon keresztül. Tanulmányom és további elemző kutatásaim célja, hogy ezt az anyagot, mely Bácstopolya számára egy méltatlanul elfelejtett kincs, méltó helyére tegyük. Tanulságos volna megjelentetni akár publikációk sorozatában, akár egy monografikus és mélyebb elemzésekbe bocsátkozó vizsgálat eredményeként megjelenő könyv formájában. Dolgozatainak, a jobb áttekinthetőség miatt, tematikus és időrendi besorolást adtam. Örülök, hogy beszámolhattam Zöldy Pál munkásságáról és kísérletet tehettem egyéni sajátosságainak kiemelésére, a műfaji körülhatárolásra és az életmű létrejöttében szerepet játszó motivációk meghatározására és értelmezésére. A XXII. Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra beadott munkáival búcsúzik Zöldy Pál a néprajztudománytól: „ Megszerettem a néprajzot. Szívesen írnám Matuzsálem-korig, aki a Biblia szerint 969 esztendeig élt, de minden hosszúnak van vége: az én néprajzi gyűjtésem is befejeződött. Hálás szívvel köszönök el a múzeum, a néprajz minden dolgozójától, akik mindenkor készséggel voltak segítségemre! Kívánok mindannyiuknak erőt, egészséget, jó munkát és sikerekben gazdag életet! Szeged, 1974. augusztus 27. Szeretettel, Zöldy Pali bácsi" 160
