Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kocsis Zsuzsanna: Topolya emlékező "krónikása"
KOCSIS ZSUZSANNA TOPOLYA EMLÉKEZŐ „KRÓNIKÁSA” (Zöldy Pál életművének helye, szerepe, műfaji behatárolása a néprajzi és honismereti gyűjtőmozgalmak keretében) Zöldy Pál topolyai származású, szegedi nyugalmazott postai tisztviselő, 1957-ben, 68 évesen került kapcsolatba a néprajztudománnyal. Tanulmányomban néprajzi munkásságának vizsgálatára teszek kísérletet, hogy egy hagyományos közösségben felnőtt, s abból véglegesen kiszakadt ember írásai miként értékelhetők az életrajzi elbeszélés, élettörténet, visszaemlékezés, mint sajátos írásbeli (vagy szóbeli) megnyilvánulási formák kutatásának fényében, elhelyezve egy olyan korszakban, amely igyekezett a magyar parasztság társadalmi világából, kultúrájából minél többet megörökíteni. A gyűjtőmozgalom szervezett keretei adtak lökést ahhoz, hogy mindazt, amit szülőföldjén hagyott, elsősorban paraszti mivoltát, életérzését és a paraszti életkörülményeket írásba foglalja, kiírja magából. Dolgozatai több témát dolgoznak fel, leginkább a 20. század eleji paraszti társadalmat illetően, hiszen akkor még ő is oda tartozott, otthon Bácstopolyán. írásai felölelik úgy az anyagi, mint a szellemi kultúra különböző területeit. Emlékezet alapján íródtak a nyelvjárásokkal, szólásokkal, közmondásokkal, Topolya hely- és személyneveivel, állattartással, földműveléssel, ezen belül is különböző idénymunkákkal, háztáji munkákkal, jeles napokkal, alkalomhoz nem kötött, hétköznapi szokásokkal, hiedelmekkel kapcsolatos dolgozatai. Életrajzi elbeszélései az ő, saját életének leírását tartalmazzák, de legtöbb a családjáról szól, illetve a környezetében ismert családok életrajzai, élettörténetei. Zöldy Pált joggal tarthatjuk az 1960—1970-es évek önkéntes Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőmozgalom kiemelkedő alkotójának, hiszen közel 4000 oldalnyi kéziratából, vagyis több mint 40 dolgozatából lehetne összeállitani a századforduló Bácstopolyájának monografikus feldolgozását. A topolyai Helytörténeti Levéltár, a dolgozatok egy részét 2001. márciusa óta őrzi. Előtte, Brindza Károly (1919-1999) szabadkai publicista közbenjárására Zöldy Pál anyaga Szegedről a topolyai községházára került. A néprajzi gyűjtőpályázatoknak köszönhetően, Zöldy Pál munkái a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában is megtalálhatók. Pontosan 44 kézirat és több mint 3600 oldal, majdnem kizárólag Topolya néprajzával foglalkozó dolgozat, itt-ott más bácskai településekre vonatkozó adatokkal.1 A címből kiindulva háromféleképpen közelíthetjük meg a témát. Fontos, hogy megismerjük a várost, Topolyát, Zöldy Pál „Topolyáját”, amelyben nevelkedett és amelyet a Trianoni békeszerződést követően kényszerült elhagyni. A családi, szakmai hátteret, az írások jobb megértéséhez a társadalom szerkezetét, amely életre hívta őket. Vajdaság ekkor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságé lett és így Topolya is új hazába került. 1 Néhány, Zöldy Pál munkásságára vonatkozó adatot Raffai Jutka néprajzkutató egy összegző tanulmányából ismerek, mely a Bácsország, vajdasági folyóirat 2002-es, IV-VI. számában jelent meg. Az írás apropója, Zöldy Pál két különleges dolgozatának bemutatása volt, amelyek témáival akkor még, csak nagyon keveset foglalkozott a néprajztudomány. Ilyenek például a koldusokról, néptanítókról, falusi iskolákról, paraszti nevelésről, paraszti szórakozás formáiról szóló írások. Raffai Jutka, népmesekutató szerint: „...nála található az elsőként lejegyzett erotikus népmese. Részletes értekezésben szólt a mesemondás szokásáról, annak módozatairól, a mesemondók egyes típusairól, s ezt akkor tette, amikor az Ortutay Gyula nevével fémjelzett magyar egyéniségkutató meseiskola a virágkorát éli. Pedig feltehetően nem tudott erről a mesekutató iskoláról.” 153
