Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kustár Rozália: A népi gyógyítás hagyományai a német nemzetiségű Hartán és a szlovák Dunaegyházán
„ Ez már énnekem bejött: majdnem a szemembe lógott már, és egyszeresük azt vettem észre, hogy lehullott. Valakinek a keze televolt, ő is csinálta, neki is használt. ” Azonos szokás emlékét Dunaegyházán egy adatközlő tudta felidézni, ott a ráolvasás szövege a hartaihoz hasonló jelentésű: „ Co ja vidím, to nah rastie, a čo ja zháňam to nak skape. ” A szöveg magyar változata ismert pl. Móricgátról (Fehér 2003, 191 /831/). Hartán szemölcsüzésre további ráolvasóformulákat is sikerült rögzíteni, melyek emléke mára csak egy-egy adatközlőben él." Dunaegyházán a szemmelverésbe vetett hit élő („z očma ho zabije”). Ez ellen régen cickafarkból (cist’ec, cistiec) főztek teát, háromszor kellett megtörölni vele kifele egyik meg másik irányba a szemet, majd az ágy alá tették. Ha másnapra megalszik, megkocsonyásodik a főzet, akkor szemmel volt verve. Máskor háromszor nyalták ki a szemet kifele egyik meg másik irányba, és háromszor köptek ugyanarra. Volt, aki előre megfőzte mindig a teát, hogy legyen otthon, ha kell. Ma inkább a szem kinyalását használják.11 12 13 A rontás elkerülésére Dunaegyházán a kisgyermek kezére apró gyöngyökből karkötőt, esetleg nyakába gombot tettek, hogy a szemet odahúzzák. Régen ismert volt a szem vizelettel való megtörlése is, amit a hartaiak csak a betelepült felvidékiektől hallottak, addig ezt a szokást itt nem ismerték. Hartán úgy tartották, ha vasárnap elmentek a gyerekkel sétálni, és aztán sokat sírt, akkor szemmel verték (Pschraue). Szemmel felnőttet is megverhettek: fejfájósak lettek. Ha temetésre ment valaki, és ott nagyon megnézte őt valaki, akkor fejfájós lett. Gyakran történt, hogy a gyerekek megijedtek valamitől. Ilyenkor Hartán a gyermeket az anyja ölibe ültették, letakarták lepedővel, fejire tányérát tettek hiddeg vízzel. Abba öntöttek hosszú nyelű kanálban felforrósított ólmot (Plaikisej, és mormoltak valamit hozzá. Ólom minden háznál volt otthon, a dunai halászok ólomnehezékeiből. Még felnőtt is megijedhetett. Akkor ő ment panaszkodni, hogy nagyon megijedt, és nem tud aludni. „ Volt olyan néni, aki eljött, vagy akihez elmentek. Gröb néni öntött például”.13 Néha előfor-11 Legidősebb hartai adatközlőnk Schneider Jánosné Helfrich Katalin (1912) édesanyja úgy mondta, hogy bodzafa alá kell állni, egy ágat megfogni - persze mindezt úgy, hogy senki észre ne vegye, és az alábbi verset kell mondani mindaddig, amíg a tyúkszem el nem tűnik: „Hornpam, ich hir dich rauschen, mil dir will ich das Tag und Nacht geschieht tauschen, ich trags oin Tag und tu trags Jurontag. Im Namen Gottes, Vatters und heiligen Geiste, amen. " Qottschall Jánosné Kaszt Katalin Katalin (1924) arra emlékszik, hogy istentisztelet alatt, ha valakit megláttak a templomban nevetni, akkor kellett a következő szöveget elmondani: „ Was ich sé ist Schwunde, was ich fill ferschwinde. ” Mások szerint létezett olyan szemölcsűző szöveg, melyet a templom kilincsét megfogva kellett mondogatni. A magyar településekről ismert Új hold, új király... (Fehér 2003, 193/839/) ráolvasás szövegét magyarul tudták csak felidézni, bár adatközlőink szerint ennek is megvolt a sváb változata. 12 Álljon itt példaként saját családom esete: Másfél éves lányommal voltam gyűjteni. Egyik adatközlőm míg lányom aludt, nagyon megnézte, és mondta, hogy ha itt van a Virág, úgy szeretne eljönni hozzánk, de nincs ereje. Mikorra hazaértünk, lányom felébredt, elkezdett nagyon sími, édesanyám átvette, majd ö sétál egyet vele. Előbb lecsendesedett, majd ahogy egy szomszéd kislánynál játszott, hirtelen elkezdett sírni, úgy, hogy mindenki megijedt, a háziak kétségbeestek. Anyu felkapta Virágot, hogy jön a babakocsiért, és majd elaltatja még. „ Útközben megnyaltam 3x a szemét, olyan sós volt, mint 3 marék só — ilyenkor a gyerek nem tud magáról, úgy fáj a feje ...Jó lett volna cistiec-böl a tea is, de honnan vettem volna hirtelen ilyen teát? Gyorsan kinyaltam a szemét. " Visszamentek a kislányhoz, és a Virág jókedvűen eljátszogatott. A szomszédok nem akartak hinni a szemüknek. 13 Egyik hartai adatközlőnkre 1944-ben egy orosz katona ráfogta a revolvert, és azt kiabálta jajce, jajce - halálra rémült. A nagymama félrelökte, megértette, mit akar - A nagymama behozott valami tojásokat, amiket a katonák tettek le, ő pedig azt hitte, valaki a családból. Ezután este, mikor lefekvés előtt kimentek a testvéreivel a dolgukat végezni az udvarra, mindig úgy látta, hogy „van ott valaki, de nem érem el" - „ Bolond vagy, mondták a többiek - a nagymama pedig azt mondta, ólmot kell önteni. Arc, sapka, minden kijött, amitől megijedt, utána nem látott ott semmit az udvarban - »és ez velem történte — háromszor jött oda 144
