Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

következő családfők szerepeltek új felköltözőként: Bálint Lőrinc János, Berkeczi Bálintné, Berkeczi Gergely, Boldizsár Gergely András, Kovács Antal id., Tóti FeA székelység a helyi egyházszervezetnek adandó, a pap és a kántor javadalmazására használt, házaspáronként fizetendő, párbért helyettesítő terményjáradékot a középkor óta a kepe szóval jelölte. Azok a székelyföldi személyek, akik saját gazdaságukban nem végezetek mezőgazdasági termelést, pénzjáradékot, oszporát fizettek papjuknak.

87 A kepe szó annyira mély nyomokat hagyott a székelyek nyelvében, hogy amikor a XX. század első felében időnként pénzre változtatták a terményjáradékot, majd amikor a XX. század második felében a kepét végképp felváltotta az egyházi adó, a pénzbeli járadékot is sokáig kepe néven emlegették. A kepe kivetésének és beszedésének módja, felhasználása időben és térben valószínűleg jelentős eltéréseket mutatott a XVII-XX. századi Székelyföldön. A kepe témakörében, a jelentős eredmények ellenére, még sok feltárni és megírni valója van a tudománynak. A legfontosabb kérdések a következőképpen summázhatok. A kepekivetés elvégzéséhez vagyoni helyzet alapján osztályokba sorolták a falvak, egyházközségek, megyék családjait. Sajnos, tudományos kutatás még nem tisztázta világosan, hogy mi volt az osztályba sorolás alapja. A XVII-XVIII-XIX. században a gabonatermés nagyságára alapozott helyi írott szabályozások és szóban örökített szokásjog-szerű hagyományok jelentették az osztályba sorolás alapját. Ezek aprólékos számbavétele még várat magára. A XX. században talán az állami adó mértéke játszott döntő szerepet az osztályba sorolásnál. A helyi egyháztanács, a megyeszéke, jól ismervén a megyetagok anyagi helyzetének változásait, ülésein évente foglakozott azzal, hogy bizonyos családokat lefelé, vagy fölfelé másik osztályba helyezett át, illetve az önállósodott új házaspárokat, mint új kepefizetőket osztályokba sorolta. A másik kérdéskör azzal kapcsolatos, hogy a különböző osztályok családjai melyik terményből mikor, mennyi járandóságot adtak a helyi egyházszervezetnek. Erről helyi egyháztanácsi határozatok sokasága áll a kutatók rendelkezésére, amely határozatokat egyszer alaposan át kellene tekinteni. A harmadik kérdéskört a pap és a kántor részesedésének aránya, a kepe elosztásának módja jelenti. A képet némiképpen színesíti, hogy helyenként a harangozót is részeltették a kepe bizonyos részeiből, fajtáiból. Negyedik kérdéskörnek tekinthető a kepefajták milyenségének, változásának témája: úgy látszik, a székely családok elsősorban gabonakepét (búza-árpa-zabkepét) adtak, de előfordult szénakepe és a pityókakepe is. A havasokat birtokló falvak ételében nagy szerepe volt a fakepének. A kutatás még adós annak részletes feltárásával, hogy a XX. század első felében bizonyos helyeken, részben a háborúkkal összefüggésben, miként kísérleteztek a terménykepe pénzjáradékra változtatásával. VAPI. Plébániai iratok. (1902-1909). 1905. Vö.: BALASSA Iván 1996. - IMREH István 1983. 107-108. - BÁRTH János 2001/b. A kepe