Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

ottartózkodását. Két egyháztanácsos állt a feljáratnál hosszú ideig, és ügyelt arra, hogy a fiatalok ne menjenek föl. így a legények lassan leszoktak a kórusra járásról. Egyébként csökkenő létszámuk miatt jól elfértek a padokban. Fölösleges volt az amúgy is fölöttébb kicsi kóruson álldogálniuk. A varsági templomi ülésrendet a XX. század végén alapvetően három sajá­tosság különböztette meg a római katolikus városi templomok padhasználatától: 1. Nem fordult elő, hogy a férfipadok tömör férfi soraiba a férfiak közé nő üljön be. Természetesen ennek az ellenkezőjére sem akadt példa. 65 Elképzelhetetlen szégyen­nek számított volna, ha egy középkorú férfi beül az asszonyok közé a tömören fel­töltött asszony sorba. 2. A férfiak és az asszonyok egyaránt érkezési sorrendben, tö­mören feltöltötték a rendelkezésükre álló helyeket. Aki először ült be a padba, kö­zépre ült, hogy jobbról és balról feltölthessék a helyeket az utána érkezők. A férfi­tömb és az asszonytömb tömör csoportosulást jelentett, nem úgy, mint a városokban, ahol a kellően meg nem telt templomban lazán szétszóródva ültek az emberek. 3. Az érkezési sorrend betartása ellenére a rendszeresen templomba járó idős férfiak leg­többször ugyanazon a tájon ültek minden misén, mintha bérelt állandó helyük lett volna. Ez valószínűleg azért alakult így, mert a megyebíró és a többi rendszeresen templomba járó idős férfi már a beharangozás előtt elfoglalta helyét a templomban, míg a középkorú férfiak, beharangozásig beszélgetvén a templom előtt, beharango­záskor kerestek maguknak helyet. A XX. század végén a templomból való kivonulást fegyelmezett rend jellemez­te. A megyebíró jeladására kivonult gyermekek után, a padok oltár felől számított sorrendjében indulva, először a férfiak, majd a nők hagyták el a templomot. A templom körüli rend A templomot körülvevő szabad terület füvét rendszerint az a vállalkozó férfi kaszálta le, aki a temető füvének kaszálását is végezte. Munkájának jutalmaként ha­zavihette a megszárított szénát. A templom előtti virágágyásokat a harangozó-sek­restyés gondozta. Ugyanő a székelykapu és a templom közötti járdaszakaszt rend­szeresen felsöpörte, télen pedig, amikor kellett, tisztította a hótól. Haranglábak, harangok, harangozás 1880 elején Laiber Antal oroszhegyi plébános már jelezte püspökének, hogy a havasokban szétszórtan élő híveinek szükségük lenne egy harangra, amelyért anyagi áldozatokra is hajlamosak. A püspök 1880 májusára el is készítette a harangot Man­chen Mihály segesvári harangöntővel. A havasi lakosok által megígért 174 forintnyi hozzájárulás azonban fölöttébb nehezen gyűlt össze. 66 Még keservesebben készült el a varsági iskola táján a fa harangláb. A felépítésére összegyűjtött összeget a tanító Az emlékezet megőrizte, hogy valamikor az 1940-es években átmenetileg a női oldal első három sorát odaadták idős férfiaknak, hogy ott a szószék közelében hallják a prédikációt. Talán túl halk szavú pap prédikált akkortájt Varságon. Az idős férfiak azonban ott sem ültek vegyesen az asszonyokkal. Soraik elkülönültek az asszonyokétól. OPI. Plébániai iratok. 1880. - A varsági harangok történetéről bővebben: BÁRTH János 2001/a. 122-124.

Next

/
Thumbnails
Contents