Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
A háromszárú, nagy, bordó, szőtt lobogót elsősorban a somlyai búcsújárás idején használták. A búcsú forgatagában a település, az egyházközség jelképének számított. Praktikus szerepe is akadt, hiszen magasan álló feliratát, helységnévjelzését könnyen észre lehetett venni. így az elkeveredett, elkóborolt búcsújáró nagyobb erőfeszítés nélkül megtalálhatta földijeit. Használták a három rúdú lobogót a húsvéti határkerüléskor is, de rossz idő esetén kisebb bordó lobogóval helyettesítették. A varsági templom 1930. évi leltárában olvasható a következő tanulságos bejegyzés: „Az új 3 ágú lobogó 1930-ban szereztetett be". Valószínűleg sok pénzbe került, mert akkortájt gyűjtéssel lobogó-alapot hoztak létre. Egy 1930. évi egyháztanácsi jegyzőkönyvből megtudhatjuk, hogy a lobogó-alap pénzéből ki kellett fizetni a lobogót eladó kolozsvári Bonaventura nyomdát, valamint Vass Gáspár asztalost, a lobogórudak készítéséért. 58 Az 1930-ban készített három rúdú lobogó, 15 évvel később, 1945-ben már a „régi" jelzővel került be a templom leltárába. Időközben, 1943-ban vettek egy új három rúdú lobogót, amely 1945-ben újnak számított. 59 Ezért mondhatták az emlékező idősebb varságiak, hogy 1948 táján két, három rúdú lobogója volt a varságiaknak: egyikkel elmenetek a búcsúsok Somlyóra, a másikkal fogadták a búcsúból hazatérőket az otthon maradottak. 1949 és 1989 között kevés szükség volt a három rúdú nagy lobogóra, mert Somlyóra nem lehetett gyalog zarándokolni, és a húsvéti határkerülések is szüneteltek. 1990 után azonban újra szükség lett a nagy lobogóra. Az 1990-es években hordozott három rúdú varsági nagy bordó lobogót az 1990-es évek elején Tőkés Paliné Herczeg Erzsébet szőtte. Egyik oldalán sárga kereszt fölött sárga betűkkel virított a Székelyvarság felirat. 60 Másik oldalára Szent Péter és Szent Pál képe közé a következő szöveg került: Székelyvarság. Szent Péter és Szent Pál könyörögjetek érettünk. A fehér zászlók közül a két sima, felirat nélküli újakat jobbára Somlyón használták. A körmeneti kereszttel együtt a búcsús menet elején vitték. Az 1990-es évek közepén varratta őket a forrásközi rózsafüzér társult. A Szűz Mária könyörögj érettünk feliratú két „régebbi" fehér zászlót a húsvéti határkerülés során vitték a menet elején. Ha rózsafüzér társulati tagot temettek, ugyancsak a régebbi fehér zászlókat használták a temetési menetben. A fekete lobogók és zászlók mindig a temetési menetben kaptak szerepet. A kék zászlók is legtöbbször temetés alkalmával kerültek elő. A fehér és a kék zászlókat a harangozó legalább évente egyszer elvitte a saját házában, és ott kimosta, majd kivasalta. A Somlyóra hordott zászlók mosása pünkösd előtt, a határkerülésre vitt zászlók mosása húsvét előtt történt meg. A lobogók és a zászlók év közben a templomban, a hátsó padhoz erősített tartókban álltak. A sólyomkői határrésznek a XX. század végén egy fekete lobogója, valamint két kék és két fehér zászlaja volt. A fekete lobogót a temetési menet elején, a két kék zászlót a temetési menetben, a koporsószállító szekér mögött, a test után, vitték. A VAPI. Leltárak. 1930. - VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 1928. augusztus 28. VAPI. Leltárak. 1930., 1945. Képét lásd: BÁRTH János (szerk.) 1998. hátsó borítóján, valamint BÁRTH János 2001 /a. XVI. képtábláján (28.).
