Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

havasokba látogató oroszhegyi pap misét mondhatott, sőt az emberek pap nélkül is összegyűlhettek, hogy imádkozzanak. A XIX. század utolsó évtizedében sok szó esett a Nagyküküllő forrásvidékén a varsági havasi templom felépítésének szükségességéről, de még az is vita tárgyát képezte, hogy tulajdonképpen hol is épüljön föl az áhított templom. Az a havasi terület, amelyet 1907. január l-jétől Varságtisztás néven önálló községnek tekintettek és 1909 végétől Székelyvarság néven emlegettek, több tanyás területre tagolódott, és két lehetséges központ köré szerveződött. A bagzosi, a tisztási és a velük kapcsolatos határrészek népe a későbbi Központ tájékát, a Mélypatak dombját tekintette olyan területnek, ahol létrejöhetnek az egész tanyavilág közösségi épületei, intézményei. A bagzosiak és a tisztásiak ezen a helyen szerették volna felépíteni a havasi templomot is. A sólyomkői, a küküllői, a nagykútpatakai tanyák lakói Nagykútpatakába, illetve Sólyomkő Nagykútpatakával határos szélére álmodták a templomot és az oroszhegyi havasok többi közösségi épületét. Forrásköze a két terület között ingadozott, de inkább a sólyomkői oldalra hajlott. Úgy is alakulhatott volna a fejlődés, hogy az oroszhegyi havasokban két központ jön létre, mégpedig Varságon és Nagykútpataka-Sólyomkőn. A XIX. század utolsó két évtizedében bizonyos jelek ebbe az irányba mutattak: pl. a varsági és a nagykútpatakai iskola, a varsági és a nagykútpatakai temető, illetve a varsági és a sólyomkői harangláb párhuzamos létrehozása. Amikor azonban komolyabb, nagyobb anyagi megterhelést jelentő beruházásokat kellett megvalósítani, pl. plébániát, templomot, jegyzői lakot kellett építeni, külső hatalmi tényezők eldöntötték a havasi népesség belső vitáját. Az oroszhegyi havasokban, valószínűleg takarékossági okokból, egy központ jött létre, mégpedig a két rivális hely közül a Bagzos és Tisztás közé eső Mélypatak dombján, a régi „oroszhegyi világban" Vaskalibának nevezett terület tájékán. Tulajdonképpen a plébánia és a templom felépítése döntötte el az oroszhegyi havasok kétközpontúságának vagy egyközpontúságának, illetve az egy központ helyének kérdését.

35 (Ezért foglalkoztam vele itt, a Templom című alfejezetben.) Bár a XX. század első éveiben pont került a varsági kétközpontúság vagy egyközpontúság, illetve a varsági Központ helyének kérdésére, száz évvel később, a XX-XXI. század fordulóján is megállapítható volt, hogy a „vesztes hely", legalábbis szakrális értelemben, rendelkezett bizonyos alközpont szereppel. A XX. század végén a székelyvarsági egyházközség területén, a kereszteket nem számítva, két fontosabb szakrális tér létezett: a központi a templommal, a temetővel és a plébániával, illetve a sólyomkői a haranglábbal, a temetővel és egy leendő kápolna, templom újra és újra fölbukkanó ábrándjával.

36 Vö.: BÁRTH János 2001/a. 138-139. 1975-ben tervrajz is készült a harangláb mellett felépítendő sólyomkői kápolnáról. (VAPI. Vegyes iratok az 1970-es évekből.) - Valószínűleg ezzel függ össze, hogy 1975. augusztus 16-án, a varsági bérmálás után Jakab Antal gyulafehérvári püspök díszes papi kísérettel a sólyomkői lakosok kérésére felment Sólyomkőre. Autóját Nagykútpatakábm hagyta, ahonnan a sólyomkőiek szekérrel vitték a haranglábig. Az udvarhelyi főesperes a harangláb mellett vecsernyét tartott, Jakab Antal püspök pedig beszélt a 350 fős hallgatóságnak. (VAPI. HD. 64.) A XXI. század elején Jánosi Gellért plébános havonta egyszer misét mondott a sólyomköi iskolában.