Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

elején, a régi magyar világban került a Nagyküküllő forrásvidékére. 2001-ben a sólyomkői rózsafüzér társulat vezetője, Pál Ignácné Veres Irma birtokolta. Néhány évvel korábban örökölte Jakab Ferencné Nagy-György Julianna sólyomkői társulati vezetőtől. Előzőleg Bálint Áronné Bálint Ilona sólyomkői koszorúfejé volt, akire Jére Ignácné Péter Mária hajdani sólyomkői társulati vezetőtől maradt. Kéziratos füzetek, ima- és énekgyüjtemények Az átlagos varsági családok házában természetesen nem tartottak kéziratos versgyűjteményeket, ima- és énekfüzeteket. Néhány házban azonban fellehetők voltak a XX. század utolsó évtizedeiben is az efféle füzetek, kézírásos szövegmásolatok. Az e sorok írója által látott és tanulmányozott varsági kéziratos füzetek mind a XX. század középső harmadában íródtak. Ennek a ténynek az lehet a magyarázata, hogy az ilyen puhafedelü vékony füzetek a sok használat alatt elrongyolódtak, elpiszkolódtak. Nemzedékenként, egyénenként újra kellett másolni őket. Az énekvezetők bizonyára szívesebben olvasták saját írásukat, mint az idegenekét. Ezért a kölcsönkapott vagy örökölt elnyűtt régi füzeteket újramásolták. Úgy látszik, hogy a koszorúfejek, énekvezetők, násznagykodó férfiak fiatalabb korukban írtak maguknak régebbi füzetek tartalmának felhasználásával verses, imádságos és énekes füzeteket. Természetesen arra is akadt példa, hogy az örökölt füzetet, amely még viszonylag jó állapotban volt, az új tulajdonos, néha a saját füzete mellett, tovább használta. Környezetének, vendégeinek a néhai adományozó nevéről emlegette. A verses, énekes füzetek szövegeit legtöbbször régebbi füzetekből másolták. A régebbi füzeteket a másolók örökölték, ajándékba kapták, vagy kölcsönvették. Az öröklés szó alatt itt nemcsak a klasszikus szülőről gyermekre való hagyományozást értjük, hanem azokat az eseteket is, amikor a megöregedett énekvezetők, koszorúfejek, társulati vezetők szinte rituális jellegű testálással, szertartásosan átadták imakönyveiket, énekes füzeteiket az általuk kiválasztott új koszorúfejeknek, társulati vezetőknek. Nem volt ritka eset, hogy a születő új énekes füzetbe régi, kölcsönkapott nyomtatott könyvből másoltak szöveget. így a korábban már nyomdafestéket látott szöveg kéziratban terjedt tovább. A kéziratos füzetek természetesen nem egy-két nap, hanem inkább egy-két év alatt formálódtak ki. Legtöbbször több forrásból táplálkoztak. Alkotójuk több régi füzetből merített, több régi imalapot használt föl, több nevezetes énekvezető, imafej, násznagy tudásának javát ötvözte. Előfordult, hogy az elkészült, lezárt énekes füzet hátsó, üresen hagyott lapjaira sok év múlva más kézírásával újabb szövegek kerültek. Ezeket az öregedő és egyre nehezebben író füzettulajdonosok kérésére lányaik, menyeik, unokáik, vagy idegenek másolták be a gyűjteménybe. A legtöbb füzetbe kerültek kézzel írt betétlapok. A rajtuk levő szövegeket a füzettulajdonos vagy valaki más írta le, és a füzet gazdája hely vagy idő hiányában, néha restségből, nem másolta be a füzetbe.