Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

X. UTÓSZÓ

kapcsolatában Székelyvarságon címmel. Előadásom szövege 2004-ben megjelent a konferencia kötetében. (BÁRTH János 2004/b.) 2005 második felében egy újabb erdélyi témájú OTKA program felvillantotta a varsági vallási hagyománnyal foglalkozó könyv esetleges 2006. évi kiadásának lehetőségét. Ezért 2005 decemberének elején, megválva a Bács-Kiskun megyei múzeumok igazgatásának adminisztratív terheitől, elővettem régi varsági jegyzeteimet, gyűjtőfuzeteimet, céduláimat, levéltári fénymásolataimat, magnetofonfelvételeimet, kottáimat, fényképfelvételeimet, a 2001 közepén abbahagyott kéziratomat. Mindent elrendeztem, és 2005. december 15-én elkezdtem írni. 2005 végét és 2006 első három és fél hónapját intenzív írással töltöttem. A kitartó munka eredményeként 2006. április 15-én pontot tehettem a könyv alapszövegének végére. Az írás során azonban rengeteg új kérdés, sok megoldandó feladat került elő. Ezért 2006 tavaszán az alábbi időpontokban pótkutatást végeztem Varságon: 2006. április 26. (1 nap) 2006. június 2-5. (4 nap) 2006. júniusában a pótkutatással szerzett új adatokat bedolgoztam a kéziratba. A következő hónapban, júliusban kiválogattam, elrendeztem és jegyzetekkel láttam el a könyvbe kerülő énekeket, imákat, köszöntőket. Végleges formát öltött a szójegyzék. Helyükre kerültek a 2006 első felében elkészült rajzok, ábrák. 2006. augusztusában a könyv megvalósítása terén a technikai szerkesztésé és a nyomdáé lett a főszerep. A magyar néprajzi irodalomban kevés olyan könyv létezik, amely egy helység vagy egy táj vallási hagyományainak egészét igyekszik bemutatni. (BARTHA Elek 1980. - MADÁR Ilona 1998.) Talán ezért is szántam rá magam a varsági vallási kutatások elvégzésére és eredményeinek közlésére. A vallási hagyomány szinte elválaszthatatlan a szokások világától. Ezért munkám folyamán az emberi életfordulók és az esztendő legfontosabb szokásait is fel kellett tárnom. A szokások bemutatása során azonban arra törekedtem, hogy könyvemben a szokáscselekmények és szokáshagyományok vallási vonatkozásai kerüljenek előtérbe. Bár néprajzi könyvet írtam, több helyen, leginkább a IV. fejezetben bőven alkalmaztam a történetiség elvét és a történeti módszert. Arra törekedtem, hogy a korábbi varsági könyvemben (BÁRTH János 2001/a.) megírt egyháztörténeti és művelődéstörténeti folyamatok, pl. a templomépítési história részletes bemutatását ne ismételjem. Most az efféle témákat röviden összefoglaltam és a több információra váró olvasót a korábbi könyv tanulmányozására hívtam föl. A XX-XXI. század fordulóján a kutatás néprajzi módszere a korábbinál behatároltabb lehetőségűnek tekinthető. Ennek többek között az az oka, hogy azok az emberek, akik az ezredforduló éveiben idős és jó adatközlőnek számítottak, 1930 táján születtek és 1950 körül léptek felnőttsorba. Következésképp, a XX. század második felének változásokkal, átalakulásokkal terhes időszakát tudják áttekinteni. Egy-két évtizeddel ezelőtt a magyar néprajzban még természetes volt, hogy az adatközlők a XX. század első felére tudtak visszaemlékezni. A XXI. század küszöbén ez már illúzió. A kutatónak meg kell elégednie a vizsgált néprajzi jelenség XX. század közepi képének rögzítésével és a XX. század második felében bekövetkezett változások szemléltetésével. Magam is ezt cselekedtem varsági vallási kutatásaim és e