Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

ugyanúgy térdeltek az ágy előtt, mint reggel. Később, a tényleges lefekvéskor mindenki egyénileg, vagy kisebb csoportokban mondott el esti imákat. Jellegzetes imádkozó „csoport" lehetett a házbeli nagymama, a nannyó és egy-két leányunokája. Ezekre az együtt-imádkozásokra utaltak a XX. század végi varsági asszonyok, amikor egy-egy régies imádság elmondása után megjegyezték, öreganyjuktól tanulták, amikor esténként az ágyban ülve együtt imádkoztak. Az idősödő asszonyok és unokáik közös esti imádkozásai éltették tovább leginkább az Én lefekszem én ágyamba..., vagy Az angyalok csendítenek... kezdetű, száj hagy ományozással terjedt, fölöttébb régi, ún. archaikus imádságokat. A varsági hegyi tanyák világában messze estek egymástól a családok házai, messze esett a templom, az iskola, a bolt, a községháza. így ha valaki elindult hazulról, legtöbbször hosszú és fárasztó gyaloglásnak nézett elébe. Mindig akadtak olyan idősebb varságiak, akik a hosszú gyaloglás alatt imádkoztak, elsősorban rózsafüzért mondtak. Erre biztatták unokáikat is, amikor a tanyai ösvényeken mezítláb gyalogoltak együtt a templom felé. Tanulságos egy hajdani nannyó, unokáinak mondott, gyaloglás közbeni imádkozást szorgalmazó magyarázata: „A füvek, a fák felelik, hogy én imádkoztam ". Napközben otthon, ha pihenésképpen leültek, a vallásosabb varságiak gyakran imádkozással töltötték szabad perceiket. Hálát adtak istennek, ha valamilyen nagy munkán túl voltak, és fohászkodtak Istenhez, ha nagy feladat előtt álltak. Szívesen lapozgatták régi imádságos könyveiket, amelyekben mindig találtak alkalomhoz illő imádság-szövegeket. Máskor mellőzték az imádságos könyveket, és a Miatyánkok, Üdvözlégyek között saját szavaikkal fogalmazták meg hálájukat, vágyaikat, szorongásaikat, kívánságaikat. A XX. század végén egy asszony e sorok írójának elmondta, hogy amikor terhes volt, arra kérte Istent: adjon neki olyan gyermeket, aki szeret beszélgetni, mivel a férje fölöttébb hallgatag embernek számított. Kérése teljesült, fia beszédes ember lett. Más alkalommal, 1999 szeptemberében az egyik imakönyv Napi ájtatosság című imádságának

12 elolvasásával és egyénileg szövegezett fohászkodással arra kérte az Istent, hogy sikerüljön gyorsan felszednie a pityókáját. A pityókaásás másnapján a felbukkanó néprajzkutatónak örömmel újságolta, hogy előző nap nagy ajándékot kapott az Istentől. Úgy érzi, szinte csoda történt. 17 rokon és szomszéd jelent meg a házánál, hogy segítsenek a pityókatermés fölszedésében és hazahordásában. így a nagy és nehéz munkát gyorsan és sikeresen elvégezték. Váltig állította, hogy mindez azért alakult így, mert Isten meghallgatta fohászkodását. Ha a családi gazdaság valamelyik állata megbetegedett, a gazdasszony első helyen Istenhez fohászkodott, hogy gyógyítsa meg, hiszen ő a legjobb orvos. Beteg állatra a varságiak gyakran imádkoztak a Szent Antal litániáját.

1 Hatékonynak tartották beteg disznó, szarvasmarha, ló gyógyítására a 12 tizedből álló arany korona imádság elmondását. Ez az imádságnév minden bizonnyal a régi imakönyvek Tizenkét csillagú korona című imafüzérét rejti.

1 12 FÖLDES Zoltán 1943.84. 13 Szövegét lásd: ÁTS Benjamin 1869. 233-234. 14 A tizenkét csillagú korona szövege: PONGRÁCZ Eszter 1866. 216-218.