Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VII. HAGYOMÁNY ÉS KÖLTÉSZET

Ó emberi gyarló nemzetség ± J'4 • 0 •—1 •— ~F~- 1 1 Ó em - be - ri gyar - ló nem - zet - ség Min - den dol - god csak hív - ság, két - ség Mi - ben bí - zol: a - rany és e - züst i mm El - e - nyé - szik maj - dan mint a füst 5^ Ó ha-lál, ó ha-lál, ó ször-nyü ha - lál 2. Nem láttad-e annyi példában Hogy a halál siet dolgában Az sok tisztség, s nagy birodalom Elolvad majd, mint a hóhalom Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál 3. Kik magas székeket ülik Még a halált el nem kerülik Meg nem ment a nagy királyi szék Semmi nagyság semmi tisztesség Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál 4. Légy erős, bár nagy és hatalmas Vagy mint Sámson, oly diadalmas Vagy szép mint a piros rózsaszál Mit sem használ mégis lekaszál Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál 5. Mit használ szép aranyszín hajad Klárisforma gyönge ajakad Mint kristályos fényes két szemed Ha a sírba dugják holt tested Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál 6. Hány mosolygó színes violák Rubintoknál pirosabb orcák Bí borjukban vesztek tavaszon Akik nyarat reméltek nagyon Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál 7. Gyenge szüzek, pávák, szép ifjak Ne játszatok nemes úrfiak Váratlanul jön rátok a sor Testetekből még ma válhat por Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál 8. Nincs e földön hosszú maradás Fogadó ez, nem örök lakás Láss dolgodhoz, míg az úton vagy Ne játsszál, mert számadásod nagy Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál Ámen.