Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VII. HAGYOMÁNY ÉS KÖLTÉSZET

12. Világ megváltója, édes Jézusom Testemet-Ielkemet most reád bízom Kik dicséretedre idejöttünk Veled a mennyekben is örvendezünk 13. Fájdalmas Szűz Anya szép Szűz Mária Kérlek a te szörnyű nagy fájdalmadra Fogadjál minket is kegyelmedbe Hogy veled zenghessünk fent az égben Ámen Jegyz

et : A közlés alapja az 1-2. versszak magnetofonfelvétele, Varságon, 2000. október 23-án. Énekelte: Tifán Bertalan megyebíró (1926), Tisztás 221. A 3-13. versszakot a köznyelvi helyesíráshoz igazítva Tifán Bertalan kéziratos énekes füzetéből írta le a gyűjtő. Fiatal halott virrasztásán énekelték. Vö.: SZÉKELY László 1997. 62 38. Szomorú udvar ez Parlando 3 Szo - mo - rú ud - var ez buz - gó ke - resz - té - nyek -t\— m m m f * 1 1

—m a ~7S 1 1 L-==fcd 1 Épp egy jó a - pá - ért hang-zik itt az é - nek. A ha - lál kar - ja - i sen - kit nem kí - mél - nek E - lot - te nin - cse - nek ér - de - mek és ér - vek. 2. Ó tekintsd meg hát öt, aki idejöttél Kiben jó rokont vagy barátot vesztettél Kit mertjaj borzalom, amíg élt szerettél Kit még köztünk soká szemlélni reméltél. 3. Hátha megtekintjük érte síró párját Az után azt a sok elmaradott árvát Kik szelíd szavait már hiába várják Hasztalan hullatják bús könnyeik árját. 4. Oda van e háznak legdrágább vagyona Hideg ravatalon nyugszik a gazdája A bú-bajt megosztó kedves párja oda Kinek férje-párját fenn nem leli soha. 5. Hatvanöt éves volt, élt már hatvanöt évet Bántották es ötet kínos szenvedések Elég sokáig volt fájdalomba része Csak a halál vetett kínjainak véget. 6. Jobb is lesz már néked kinn a hantok alatt Szegény szenvedőként pihend ki ott magad Megszűnt valahára kínos nagy fájdalma Csak a sírba lesz néked örök nyugodalmad. 7. Te pedig most társam, kedves gyermekeim, Maradjatok meg itt végső búcsút venni. Isten őt magához az egekbe viszi Szemeit majd rátok a magasból veti. Jegyzet: A közlés alapja a teljes ének magnetofonfelvétele, Varságon, 2000. március 22-én. Énekelte: Fancsali Gáspárné Tamás Teréz (1943), Forrásköze 148. Olyan virrasztóban énekelték, ahol neveletlen árvák maradtak a halott után. Viszonylag ritkán hangzott el. Ak. énekes füzetből énekelte. Vö.: BARABÁS István 1903. 43.