Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VII. HAGYOMÁNY ÉS KÖLTÉSZET

Ó szomorú végzet Ó szo-mo - rú vég - zct, ó mú - ló vi Ak - kor jön a ha - lál, 2. Mi van a világon, mi maradandó Hisz gazdagság, minden, csak egy új adó Miért naponként jön a végzet Kincstárába teszi az enyészet 3. Mint a magos hegyek bőségbe vannak De vészei lesznek föld porainak Királyi rang, pompa és minden fény Hamuvá omlik a sírnak ölén 4. íme kedves férjem itt a szeretet Családja körében vígan éltetek Most a sírba visz egy betegség Szemeire terül a sötétség 5. De mielőtt a sírba beszállna És ott meg kezdődnék örökös álma Búcsú szavakat mond a hű lelke Kivel a családját úgy szerette s el - visz tő - led 6. Jöjj gyászkoporsómhoz, jöjj utoljára A te hű párodhoz búcsúzására Hosszú éveken át együtt éltünk Boldogságba telt el együtt létünk 7. Most a halál tőled elválaszt engem Én a sírba leszek s te itt özvegyen Kívánom hogy legyen ez az élet Amíg csak tart, legyen kedves neked 8. Jöjj ki néha-néha a temetőbe Ott a sírom alá nem is láthatsz be De meg mondja a szerelmem s a felirat Hogy ki nyugszik itt a hantok alatt 9. Rokonok s barátok egybe gyűlt hívek Köszönöm nektek is részvételeteket Istenek kegyelme és áldása Legyen veletek is azt kívánja 10. Mi is azért kérjük az egek Urát Hogy keze őrizze sír életen át Lelkét ragyogja be fénysugara Legyen lakója a mennyországnak Jegyz

et ; A közlés alapja az 1-2. versszak magnetofonfelvétele, Varságon, 1999. szeptember 19-én. Énekelte: Balázs Ignácné Vass Margit (1950), Tisztás 218. A 3-10. versszakot a köznyelvi helyesíráshoz igazítva Tifán Bertalan kézirtaos énekes füzetéből írta le a gyűjtő. Az ének eredetileg valószínűleg halottbúcsúztató ének vagy annak részlete volt. A XX. század végén virrasztóban énekelték.