Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VII. HAGYOMÁNY ÉS KÖLTÉSZET

Köszönteni jöttünk üdvünk jele 9 ** Kö - szön - te - ni jöt - tünk üd - vünk jc - le 0—* W Me - lyen a meg - vál - tónk fel - sze - gez - te A - lat - ta Szűz A - nya ot si - ras - sa ÉPI m Jé - zus pi - ros vé - rét 2. Az átkozott Júdás őt eladta Harminc ezüstpénzért átaladta A pogány zsidóknak, hogy vegyék meg A magas keresztre feszítsék meg 3. Mért nem adtad inkább Máriának Vagy a hű Mária Magdolnának Ez annyit adott volna érte Csak ne jutott volna hóhérok kezébe 4. Harminc ezüstpénzre oly nagyon szorult Kedves mesteredtől vaj' minek pártolt Avagy Jézus vesztedre volt néked Úgy bántott-e csak egy szóval téged? 5. Megváltónkkal meghitt lábon álltál A Márta házánál vele vacsoráztál Mégis dühösséggel ellene fordultál Árulónak beszegődni tudtál csó - kol - gat - ja 6. A nagy fakeresztet lefektették Jézus kezét, lábát rá szegezték Szent testéből folyik a piros vér S markod veri a csúfos kénzosbér 7. Jézus keresztfája földben áll már Rajta az Úr senki meg nem szánván Szentséges oldalát meg nyitották Mária siralmát fel fokozták 8. Amint ott kínlódott a kereszten Vonagló ajkáról ily szó lebben Oh atyám bocsáss meg, kik vétetek Kik engem keresztre veszítetek 9. El ne feledkezzünk Jézus hét szaváról Amelyeket mondott kínzó keresztfáról Hogy mü es mennyekbe feljuthassunk Örök boldogságba vigadhassunk 10. Amint Jézus a keresztfán megholt / Az egész világon sötétség volt Kereszteddel kérve kérünk, kérünk / Az eget is nyisd meg minékünk Jegyzet : A közlés alapja az 1-2. versszak magnetofonfelvétele, Varságon, 2000. október 23-án. Énekelte: Tifán Bertalan megyebíró (1926), Tisztás 221. A 3-10. versszakot Tifán Bertalan kézirtos füzetéből ítra le a gyűjtő a köznyelvi helyesíráshoz igazítva. Nagyböjti ének. A rózsafüzértársuiat nagyböjti összejövetelein énekelték, valamint olyan virrasztókban, ahol társulati tag volt a halott. Néhány párhuzama: SZÉKELY László 1997. 166-169., 445. - SALAMON Anikó 1987. 234-235.