Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

Előrelátó sólyomkői férfiak egy-egy üveg pálinkát vittek magukkal a temetőbe a távolból jött rokonok kedvéért. A találkozás örömére és a holtak emlékezetére, békés nyugodalmára, nem utolsó sorban pedig a novemberi hideg ellen a kisebb férfi csoporttusolások résztvevői időnként lehajtottak egy-két pohárkával a Varságon főzött vagy az oroszhegyről beszerzett pálinkából. Szent Márton napja (november 11.) Ha esett hó Szent Márton reggelén, ami Varságon gyakran előfordult, az idősek megállapították: „Szent Márton fehér lóval köszönte bé". Ha nem esett a hó, azt is nyugtázták: „ Szent Márton fekete lóval köszönte bé ". Más tájak szokásához hasonlóan a varságiak is kapcsolatba hozták Szent Mártont a libával. A neve napján ludat öltek és libát ettek. Az előző hetekben azonban a libákat tömni kellett, hogy kövérek legyenek. Kukorica nem termett a havasokban. A varságiak a törökbúzát az udvarhelyi piacon, szekerező útjaikon vagy moldvai vándorárusoktól szerezték be. Tömés előtt megáztatták, degesztették. De nemcsak degesztett törökbúzával, hanem megkeményedett hideg puliszkával is tömtek. A liba és a pulyka tömését tőtés-mk, a kövér libát tőtött lúd-nak nevezték. „ Tőtsd meg a ludakat " - mondta a gazdasszony a nagylánynak. Az ügyes asszony november elején olyan jól haladt a fonással, hogy Szent Mártonra már egy darabnak nevezett nagy matringot meggfont. Megelégedéssel állapíthatták meg róla, hogy „ megérdemelte a tőtött ludat ", illetve remélhette, hogy tavaszára elvégzi a fonni és szőnivalót. Katalin-nap (november 25.) A XX. század közepén Katalin napján a legtöbb varsági családban ágakat vágtak az orgonabokorról, a burusnyán-ról és a szobában vízbe tették. A burusnyánágak karácson tájára legtöbbször kihajtottak, kizöldültek. A nagyobb ágakat Katalin-ág néven az aprószentekelő legények használták. (Lásd az Aprószentek címszónál!) Némely tanyákban a kisebb burusnyán-ágakból annyit tettek vízbe, ahány tagja volt a családnak. Megjelölték, hogy melyik ág kié. Nagy érdeklődéssel figyelték, hogy az ágacskák kihajtanak-e. Akinek kizöldült az ága, remélhette, hogy megéri a következő esztendő végét. Akinek viszont nem zöldült ki az ága, aggódhatott az életéért a következő esztendőben!