Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

A varsági pap legtöbbször segítkezett a zetelaki búcsús nagymise celebrálásában, ezért Varságon csak este tartott misét. Kisboldogasszony napján a varságiak nem dolgoztak. Elrettentő történetet tudtak egy asszonyról, aki arra vetemedett, hogy Kisasszonykor kenyeret sütött. Tettéért a kenyértészta kovakővé változott. Szeptember nyolcadikának időjósló szerepe is volt. A varságiak azt tartották, ha kisasszonyra nem esik le a hóharmat, még két hétig nem fog leesni. Kisboldogasszony napjával zárult le az a Nagyboldogasszonykor kezdődő időszak, amely alatt varsági vélekedés szerint érdemes volt összegyűjteni a tojásokat, mert koratavaszig sem romlottak meg. Szent Mihály napja (szeptember 29.) A havasi nép számára szeptember vége és benne Szent Mihály napja kérlelhetetlenül az ősz kezdetét jelentette. Az ősz biztos jelének számított, hogy Szent Mihálykor beszabadult a határ, járhattak a szarvasmarhák a tanyák között lévő kaszálókon, szántókon is. Az állattartás, a pásztorkodás rendje jelentős változásokon esett át a XX. században. E változások követése, bemutatása nem e tanulmány feladata. Ezért itt csak a legfontosabb vonásokat villantom fel. Szent György napja és május 10-e között a tanyák között szabadon jártak a szarvasmarhák. Május 10-én tilalom alá került a határ, a fehérmarha pásztor elé került. Ott is maradt Szent Mihály napjáig, amikor beszabadult a határ, a pásztorok számba adták az állatokat, és a marhacsordák föloszlottak. Szeptember végétől a hó leestéig ismét a tanyák között családi felügyelettel legelészett, járt-kelt a fehérmarha. A juhok még Szent Mihály nap után is a majorok előtt maradtak. Csak a hó leestekor verték szét a nyájakat. Szent Mihály nap után azonban a major nem fejhette a juhokat. így a gazdák sem részesülhettek a tejtermékekből. A XX. század végén, a korábbi idők gyakorlatával ellentétben, a falvakban szokásos módon a varsági tanyavilágban is léteztek hazajáró marhacsordák. Ezeket a csordákat a juhnyájakkal egyetemben tanyás határrészenként szervezték a cimboraságok. A második évezred végén Varság területén Tisztáson, Forrásközén, Sólyomkőn, és az ilyen értelemben Bagzost is magába foglaló Központban működött cimboraság. Az állattartó gazdák szomszédsági közösségének az élén a cimborabíró állt. Az ő vezetésével fogadták és számoltatták el a csordapásztorokat, valamint a juhnyájak majorjait. A cimborabíró feladata volt a nyári marhalegeltetés és a juhlegeltetés rendjének felügyelete, az esztenák ellenőrzése. Gál-nap (október 16.) A ritka Gál név hallatára a varságiaknak a XX. század végén a következő bölcs időjárás-jelző tanács jutott eszükbe: „Gál vágd le a káposztát, mert jő Lukács (október 18.) s meghinti hóval".