Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

mert baja történik. A jóra intő szavakra azonban azt válaszolta: „Az Úr színe változ­zon, de az én szövőm jól nyíljon". Amint kimondta ezt a hetyke mondatot, átvál­tozott kőbálvánnyá. Nagyboldogasszony (augusztus 15.) - Az oroszhegyi búcsú Nagyboldogasszony ünnepe a XX. században úgy élt a varságiak tudatában, mint anyaközségük, Oroszhegy templombúcsújának napja. A Péter-Pál címszó alatt írtam arról, hogy milyen sűrű rokonsági hálók kötöt­ték össze a falujukban maradt oroszhegyiek és havasokba költözött, varságivá vált oroszhegyiek életét. Ezzel magyarázható, hogy a XX. század közepén a varsági bú­csú napján a legtöbb varsági családhoz Oroszhegyről érkezett vendég. A dolog for­dítva is áll. A varságiak a hozzájuk legközelebb eső havasalji falvak közül Orosz­hegy templombúcsújára jártak legtöbben. A XX. század középső harmadában legtöbbször a varsági pap is elment Orosz­hegyre a búcsú napján, hogy közreműködjön az ünnepi nagymise celebrálásában. A legnagyobb igyekezettel is csak estére ért haza. Ezért Nagyboldogasszony napján számos esztendőben Varságon csak este tartott misét. Előfordult, hogy a középkorú varsági gazda és felesége valamely esztendőben nem tudott elszekerezni Oroszhegyre a búcsú napján. Ilyenkor serdülő gyermekeik, legényfiaik, nagyleányaik látogatták meg az oroszhegyi rokonokat. A fiatalok leg­többször gyalog mentek, át az erdőkön és a hegyeken. Hajnalban indultak viselő ruhában. Tarisnyában, átalvetőben vitték vasárnapi ruhájukat. A legközelebbi roko­nuknál átöltöztek és elmentek a nagymisére. Mise után visszatértek a rokonukhoz ebédelni. Délután még néhány rokon családot meglátogattak, majd este elmentek a bálba, ahol hatalmas verekedésre számíthattak. A legközelebbi rokonuknál aludtak. Másnap délután, sőt néha másnap este kerültek haza varsági tanyájukra. Az otthon­maradottaknak az oroszhegyi rokonoktól búcsúfiaként kalácsot és szilvapálinkát hoztak. Az oroszhegyi búcsúkor „hazalátogató" oroszhegyi eredetű varsági családok, ha a gazda, a gazdasszony és néhány gyerek egyaránt ment a családból, leginkább szekérrel vágtak neki a nagy és nehéz útnak Nagyboldogasszony hajnalán, hogy a nagymise kezdetéig eljussanak őseik falujába. Allábiakban egy 1933-as születésű varsági asszony, Pál Sándorné Tifán Gizella gyermekkori emlékeire támaszkodva mutatom be, hogy miként zajlott le egy varsági tanyai család szekerező látogatása Oroszhegyen a falu búcsújának napján, Nagyboldogasszony ünnepén az 1940-es évek első felében. A mesélőnek apai ágon nem voltak közeli rokonai Oroszhegyen, mivel apja Tótutcai Tifán Ignác (1900-1976) és apai öregapja, idősebb Tótutcai Tifán Ignác 284 (1866-1931) a Tifánok 285 azon csoportjához tartoztak, amelyik korán kiköltözött Varságra. Anyai ágon viszont több közeli rokon is várta Oroszhegyen a mesélő szüleinek látogatását. A visszaemlékező asszony anyjának, Bálint Eszternek (1903— 1963), aki egyébként 20 gyermeket szült, és közülük 12 felnövekedett a varsági ég Utóbbi fényképe megjelent a BÁRTH János 200l/a. borítóján. A Tifánok sorsáról: BÁRTH János 2001/a. 48-52.

Next

/
Thumbnails
Contents