Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

várra, Románia és Magyarország legkülönbözőbb tájaira. Közülük is sokan hazatértek Varságra Pál-Pétör napján. A XX. század utolsó évtizedei előtt a vendégek többsége szekérrel és gyalog érkezett Varságra. Az oroszhegyi szekerezők természetesen először a legfontosabb varsági rokonuk, komájuk tanyáját keresték föl. Néha már Pál-Pétör előestéjén megérkeztek. Máskor hajnalok hajnalán indultak, hogy kora délelőtt Varságra érjenek. Varsági rokonukkal együtt gyalog mentek el a templombúcsú nagymiséjére. A XX. század végén a jobbára autókkal utazó városi rokonok legtöbbször a templom közelébe érkeztek. Ott leállították az autót, és elmentek a nagymisére. Mise után a templom előtt találkoztak varsági rokonaikkal, ismerőseikkel, akik ebédre invitálták őket. Ha járható utakról távol lakott a varsági rokon és dagadó sár borította a szekérutakat, akkor az autó egész nap a Központban maradt. A vendégek gyalog közlekedtek varsági rokonaikkal együtt a templom és a fölkeresett tanyaház között. Bár Varság messze esett Udvarhelytől és a legközelebbi udvarhelyszéki falvaktól is, már a XX. század első felében is árusok telepedtek búcsúkor a plébánia környékére. Sátraikban lehetett vásárolni édességet, mézeskalácsokat, apró ajándéktárgyakat. Az árusok száma és kínálata különösen megszaporodott az 1990-es évek végén. A Pál-Pétörkor Varságra szekerező oroszhegyieknek a XX. század közepén még általában nemcsak egy rokonuk volt a varsági tanyavilágban. Ha már elvergődtek a nehéz havasi erdei utakon a Küküllőn túlra, lehetőleg minden tanyai rokonukat meg akarták látogatni. Erre nem volt elég egy nap, márcsak azért sem, mert varsági rokonaik néha igen messze laktak egymástól. Ezért a varsági búcsú június 30-án is folytatódott. A templombúcsú ünnepének másodnapját a varságiak kicsi Pál-Pétörnek nevezték. Nem volt ritka eset például, hogy egy oroszhegyi gazdának vagy a feleségének két-három testvére is Varságon lakott. Az ilyen gazda Pál-Pétörkox a bagzosi testvérénél ebédelt, pálinkázott, mulatozott és aludt. A következő nap, kicsi Pál-Pétör reggelén elszekerezett Tálasbércére a másik testvéréhez, és ott vendégeskedett. Harmadik rokona a következő esztendőre maradt, mert délután már hazafelé kellett venni az irányt, hogy Küküllöbe leereszkedve úttalan utakon estig hazaszekerezhessen Oroszhegyre. Az oroszhegyi vendégek a meglátogatott varsági rokonaiktól hazainduláskor búcsúfia gyanánt kalácsot kaptak. Sarlós Boldogasszony (július 2.) A varságiak a XX. század közepén Sarlós Boldogasszony ünnepén nem dolgoztak. Aki tehette, részt vett a misén. A varsági tanyák népe havasi lakosként azt tapasztalta, hogy Sarlós Boldogasszony napját „szokta az erős idő találni". Ezért az erős idő elleni védekezés teendői sokszor e jeles Mária-ünnepen történtek. Varsági asszonyok gyakran hangoztatták, hogy azokból a csirkékből, amelyek Sarlós Boldogasszony és Nagyboldogasszony között keltek, kiválóan tojó tyúkok lettek.