Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

templomban az oltár előtt megoldotta a búzaszentelést azzal, hogy elmondta, elénekelte a szertartáskönyvek által előírt szövegeket, dallamokat, majd a négy égtáj irányába szenteltvizet hintett. Mindebből következik, hogy a hajdani búzaszentelő körmenetek emléke félévszázad alatt fölöttébb elenyészett. A XX. század végén csak a legidősebb nemzedék tudta felidézni úgy-ahogy hangulatukat, cselekményeiket, útvonalukat. A 2000 nyarán Varságra került Jánosi Gellért plébános megpróbálta felújítani a búzaszentelő körmeneteket. Oszbúza nem akadt a határ közeli részén. Ezért a varságiak az egyház földjére vonultak ki, ahova a ministráns gyermekek a menetben haladva kivitték a harangozó által korábban cserépbe ültetett búzát, amely húsvétkor a szentsírt díszítette. Május elseje A május elsejére virradó éjszaka Varságon a XX. század közepén és végén egyaránt a legények kisebb zöld ágakkal ékesítették az ismerős leányok kerítését. A leány szereteje pedig egy selyemszalagokkal díszített nagyobb zöld ágat állított szerelmi ajándék gyanánt kedvese kapuja mellé. A zöld ág hozók klánétás vagy harmonikás kíséretében énekeltek is a leány ablaka előtt. Bent a leány három szál gyufa meggyújtásával jelezte, hogy halottá és köszöni az éjjeli zenét. Előfordult, hogy a legénynek éjszaka őrizni kellett a maga által elhelyezett zöld ágat, hogy más legények ne tudják ellopni. Nagy szégyennek számított, ha egy eladósorban lévő leány nem kapott zöld ágat. Még nagyobb szégyent jelentett, ha száraz gallyat tűztek a kapuja fölé, vagy leakasztották és elvitték a kapuját olyan legények, akik haragudtak rá. Zöld ágnak ritkán használtak fenyőt, hiszen abból Varságon igen sok volt, ága nem számított nagy értéknek. A legények inkább vad burusnyánt, nyírfát, fűzfát, egresfát szereztek, amely május elsejére már kizöldült a mélyebben fekvő területeken. Többen összefogva szekérrel leereszkedtek a Nagyküküllő mellett Zeteváralja tájára, a XX. század végén készített mesterséges tó környékére, ahol korábban kezdődött a rügyfakadás, mint a havasi éghajlatú Varságon. Onnan, a Nagyküküllő mellől hoztak zöld ágat szeretejek kapujára. A legtöbb zöld ág egy hétig díszítette a kaput. Amikor a leány leszedte a hosszú selyemszalagokat az ágról, egyet-kettőt a hajába kötött. Úgy ment misére, lakodalomba. A zöld ágról származó hosszú selyemszalag jelezte egész Varságnak, hogy viselőjének van szereteje. Nepomuki Szent János ünnepe (május 16.) A varságiak úgy tudták, hogy Nepomuki Szent János emléknapján kell vetni a kendert, hogy szép nagyra nőjön.