Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
nagymisére igyekeztek, mint azok, akik a templomtól elindultak. A határjáró menet létszáma a visszaérkezéskor legtöbbször háromszorosa, négyszerese volt az indulási létszámnak. Húsvét előtt egy héttel a virágvasárnapi misén a pap kihirdette, hogy húsvét vasárnapján reggel határkerülő körmenetet tartanak. Buzdította a népet, főleg a fiatalokat és a középkorúakat a részvételre. A megjelölt időpontban a templom előtt gyülekeztek a határkerülés résztvevői. Kihozták a templomból a körmeneti keresztet, a fehér lobogókat és a három ágú bordó nagy lobogót. A keresztet legény vagy egyháztanácsos, a fehér egyes lobogókat önként jelentkező nagylányok, a háromágú nagy lobogót három jelentkező markos férfi vitte. A menet felsorakozott, és a Feltámadt Krisztus e napon... kezdetű ének harsogásával elindult a tisztási úton. Előfordult, hogy a határkerülők havas tájon jártak. 27 " Ha későbbi dátumra esett a húsvét, a hó már elolvadt, vagy olvadóban volt. A menet résztvevői, amikor sima talajon, illetve szekérúton haladtak, szorgalmasan énekeltek és a Rózsafüzért imádkoztak. Amikor hegyoldalon kapaszkodtak föl, vagy erdőn haladtak át, „szabad menetté" alakultak. Felbomlott a sor, lehetett beszélgetni, dohányozni, a leányokkal tréfálkozni. Aztán, ha a közlekedési nehézség elmúlt, illetve ha az erdő mezőre váltott, újra éneklő, imádkozó rendezett menetté formálódtak a határkerülők. A Központ-Tisztás-Tálasbérce-Forrásköze-Központ irányú határkerülő menet pontos útvonala hagyományosan a következőképpen alakult: Tisztás felé Varság legfőbb útvonalán, a Tisztási úton haladtak. A tisztási iskola melletti tisztási keresztnél megálltak. Letérdeltek. Énekszóval, imádsággal tisztelegtek a keresztfa előtt. Folytatván útjukat, nem kanyarodtak el Bolygó felé, hanem a Köves pataknál a hegy tövében haladtak tovább. Tifán. P. István tisztási és Tamás D. József tálasbérci háza között „utat nem tartottak", hanem erdőben és gyöpön, vagyis páston haladtak. A tálasbérci keresztnél ugyanúgy tisztelegtek, mint a tisztásinál, majd leereszkedtek Forrásközére. Olt szekérúton mentek. Érintették Berkeczi Cs. Ágoston, Szabó József és Zsombori Gergely bennvalóját. Zsombori Gergely házától a Bartók út tetejéig páston jártak. A Bartók út tetejétől erdőben ereszkedtek le a Varság paiaka völgyébe. Elhaladtak a Gothard-malom mellett, tisztelegtek a kanyarbali keresztnél, majd a kövesút szerpentinjén közelítették meg a templomot. Tisztáson és Forrásközén egy-egy háznál perec-nok nevezett lyukas közepű, kerek kalácsot sütöttek, amelyeket felakasztottak a ház mellet elhaladó határkerülő menet háromágú lobogójának keresztjére. Hosszú éveken át vallási buzgóságból hagyományosan ugyanannak a háznak a gazdasszonya sütötte a percet. Forrásközén például az 1940-es években mindig Zsombori Gergyely feleségétől kaptak perecet a határkerülők. Amikor a menet a Zsombori-ház közelébe ért, a kapu előtt kint állt az egész család. A lobogóvivők a lobogókat meglengették a ház lakói felé, majd Zsombori Gergelyné felakasztotta a perecet a háromágú nagy lobogó lehajtott keresztjére. A család csatlakozott a menethez, és a határkerülőkkeLegyütt ment a templomozásT2L 212 1940 húsvétján akkora havazás volt Varságon, hogy a határkerülő körmenetet nem lehetett megtartani. (VAPI. HD. 23. p.)
