Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
VÁLTOZÓ IDŐPONTÚ ÜNNEPEK Farsang A régi varságiak fársáng-kénX emlegették. A vígasságok időszakának számított, tele fonókkal, lakodalmakkal, házi bálákkal, a legkülönbféle mulatságokkal. Elvileg vízkereszttől hamvazószerdáig tartott, de miként fentebb már utaltam rá, Varságon a farsang kezdetét a házszentelés megtörténtétől számították. Jellemző, hogy amikor a házszentelő pap elment a háztól, a papot kísérő szomszédok vidáman odaszóltak a házbelieknek: Adjon az Isten víg farsangi napokat. Farsang idején délutánonként az asszonyok eljárhattak a szomszéd tanyákba beszélgetni. Közben persze fontak, varrtak. Vendégeskedésüket farsangolás-nak nevezték. A házaknál rendezett bálák sorából jelentőségüket tekintve kiemelkedtek a szombati nyócas bálák, amelyeken elvileg 8 házaspár vett részt. A meghívottak komámasszony kosárban vittek magukkal enni- és innivalót. Klánétást, cimbalmost fogadtak. Dalolva, táncolva szórakoztak. Kövér csütörtök A farsang farka előtti utolsó csütörtököt Varságon is 253 kövércsütörtöknek nevezték, amivel arra utaltak, hogy ezen a napon az emberek sokat ettek és vigadoztak. „Előkészítették" magukat a közelgő negyven napos nagyböjtre. Kövércsütörtök hetét, ugyancsak a sok főzésre, sütésre, evésre utalva, némely idősebb varságiak humorosan palacsintahét néven emlegették. Tanulságos, hogy a XX. század utolsó évében akadtak olyan kevéssé fiatal varsági asszonyok, akik a palacsintahét kifejezést soha nem hallották. Igaz a kövércsütörtök név ismerete is elhalványulóban volt. Akadt, aki a kövércsütörtököt összekeverte azzal a nevét vesztett csütörtökkel, amelyik hamvazószerda után következik, és amikor, mintegy a nagyböjtöt „fölfüggesztve", meg lehetett enni a húshagyó keddről megmaradt ételeket. Kövércsütörtökön Varság-szerte rengeteg pánkot és palacsintái 154 sütöttek. A pánkó farsang végi gyakoriságára, sokaságára utalt a varságiak egyik jellemző szólása: „Kövércsütörtökre megloccsan a hó, mert megérzi apánkó-szagot". Ugyanezt a gondolatot palacsintával is kifejezték, amikor azt mondták: Kövércsütörtök táján az idő megenyhül, „ mert megérzi a palacsinta bűzt ". A régi varságiak azt tartották, hogy „kövércsütörtökön hétszer kell jóllakni, mert jő a böjt ". Jellemző történetet mesélt e sorok írójának 2001-ben egy varsági asszony, aki 1944-ben született, tehát az 1950-es években volt nagyobbacska gyermek. A történet szerint gyermek korában egy kövércsütörtökön nagyobb testvéreivel dobogósoknál Vö.: BARABÁS László 1996. 179. - BÁLINT Sándor 1957.1. 836.-TÁTRAI Zsuzsanna 1990. 127. A palacsintaként emlegetett étel nem igazán hasonlított a XXI. század eleji vékony, csavart, töltelékes városi palacsintához. A kelt tésztából újnyi vastagra sütött régi varsági palacsintát a vastagságára való tekintettel nem csavarták meg. Felső lapjára cukrot szórtak. Lepény-szerűen, magában ették. A pánkó névvel a fánkot illették.
