Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
Varságon, lévén havasi terület, soha híre sem volt szőlőtermesztésnek. Ennek ellenére emlegették az emberek, ha rossz idő volt Vince napján, hogy nem lesz jó bortermés. Hajdan így fejezték ki aggodalmukat: „Tartsd a korsót a csorgó alá, az lesz az italod". Vince napján váltig mondogatták az emberek: „ Vince, ha fémlik, bor, búza termik", vagyis más szófüzéssel: „Ha fémlik Vince, tele lesz a pince". Ilyenkor természetesen nem borra és búzára, hanem az ő havasi terményeikre: pity okára, rozsra, szénára gondoltak. Pál napja (január 25.) A XX. század végén is sok varsági ismerte a következő szólást: Ha Pál fordul köddé, ember hal meg döggé. Akik mondogatták, arra gondoltak, hogy ha Pál napján köd van, háborúk, járványok tizedelik a lakosságot. Az időjóslásban járatos varsági asszonyok följegyezték a Pál-napi időjárást, mondván, ha szép napos időt hozott Pál, minden termés szépen áll. Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.) Idősebb varsági asszonyok a XX. század végén is számontartották, hogy Szűz Mária annak idején, amikor Krisztust szülte, ezen a napon szabadult ki. Úgy tartották, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony, Szűz Mária megtisztulásának és kiszabadulásának ünnepe. 248 Gyertyaszentelő Boldogasszony napját a varságiak jeles ünnepnek tartották. Szűz Mária tiszteletét szem előtt tartva, erdőre nem jártak, halasztható munkát nem végeztek. Templomba mentek, ahol a nagymise előtt gyertyát szenteltettek. A gyertyaszentelés miatt az emberek ezen a napon igyekeztek időben odaérni a templomba. Előzőleg boltban, vagy a plébánián vásároltak gyertyákat, amelyeket magukkal vittek a misére. Egy szál gyertyát meggyújtottak, és égő gyertyával a kezükben álltak templomi helyükön. A pap az oltártól indulva elhaladt a padsorok között és jobbra-balra fordulva szenteltvizet hintette a padok felé. Közben a kántor vezetésével zengett az ének a negyven nappal korábban földre érkezett világ világosságáról. 249 Amikor a pap visszaérkezett az oltárhoz, az emberek elfújták a kezükben tartott gyertyákat, és elkezdődött a mise. Idősebb varságiak szerint ezt a szertartást a XX. század utolsó negyedében bizonyos papok nem akarták végezni, de a nép határozott kívánságára kötélnek álltak. Mise után az emberek hazavitték a szentelt gyertyáikat, és év közben szükség esetén használták azokat: pl. vihar, erős idő közeledtével, beteg ember és beteg állat gyógyításakor, a haldokló lelkének védelme alkalmával, halott mellett égetve, házszenteléskor az asztalon égetve. (A szentelt gyertya felhasználásáról bővebben lásd a Szentelmények c. alfejezetben!) Ezt tanította néhány egyházi kiadvány is, amelyek megfordultak a varságiak kezén. Vö.: FÖLDES Zoltán 1943. 236. Vö.: FÖLDES Zoltán 1943. 236.
