Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
A lányos családok elvárták, hogy újév estéjén egy legény se jöjjön a lányukhoz vizitába. Általában azt tartották, hogy ami jó vagy rossz történik az emberrel újév napján, abban a jóban vagy rosszban bőven lesz része a kezdődő esztendőben. Ezért újévkor sok ételt raktak az asztalra, hogy egész évben bőven legyen ennivaló. Ha valakit újév napján megpofoztak, egész évben retteghetett a veréstől. Vízkereszt (január 6.) Vízkereszt napját a három napkeleti bölcs király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár betlehemi látogatásának és Krisztus megkeresztelkedésének ünnepeként tisztelték a varságiak. Úgy mondták: ezen a napon Jézus megkér esztényködött. 236 Aki tehette, misére ment, ahol a pap vizet szentelt. Mise végén az emberek hazulról hozott üvegbe, cserépedénybe töltöttek maguknak a vízből és hazavitték. Szentelményként használták, pl. a betegek tettek belőle a mosdó vizükbe. Némely csíki székely faluban a XX. század végén vízkeresztkor már nem szenteltek vizet. Más székely falvakban volt ugyan vízszentelés, de az emberek inkább a nagyszombati szentelt vizet vitték haza. Varságon a vízkereszti és a nagyszombati szentelt vízből egyaránt került a házakba, bár mennyiségi értelemben a nagyszombati szentelt víznek nagyobb jelentősége volt A XX. század közepén még néhány varsági háznál karácsonykor sütöttek egy nagy bubakalácsot, amelyet vízkereszt napján vágtak meg és fogyasztottak el. A kalácsot három vastag tésztaágból fonták buba formájúra. Idősebb varságiak magyarázata szerint a három tésztaág a három szent királyt, a buba forma pedig a gyermek keresztelését idézi. A karácsonyfát elvileg vízkeresztkor szedték szét. Gyakorlatilag a házszentelés megtörténte után került ki a házból. A házszentelés (vízkereszt tájékának napjai) Varságon, mint a Székelyföld minden római katolikus helységében, gondolatilag vízkereszt napjához kapcsolódott a házszentelés, a szent kereszt járás szokása. Elvileg a papnak és kíséretének vízkereszt napján kellett volna felkeresni és megszentelni egyházközsége minden házát, de a katolikus megyék általában nagyok, népesek voltak, ezért a több száz, esetenként több ezer hajlék végigjárása egy nap alatt nem történhetett meg. Akadtak olyan egyházközségek, ahol a házak felkeresése, megszentelése egy-két hetet is igénybe vett, márcsak azért is, mert vasárnap és temetési napon általában nem folyt házszentelés. Varságon a nagy határ és a házak szétszórtsága miatt nyúlt el a szent kereszt meghordozása. A Székelyföld legtöbb katolikus helységében a papok jóval vízkereszt előtt, Gyimesben például már karácsony után, legtöbb helyen újév napján elkezdték a házszentelést. Arra törekedtek, hogy vízkeresztre befejezzék, had élvezzék az emberek a farsang örömeit. Szóhasználatuk az Én lefekszem én ágyamba... kezdősort varsági esti imádságok mert én meg vagyok keresztényködve kifejezését idézi. A keresztelkedni értelmű keresztényködni kifejezés nem szerepel a SzT-ban, sőt a MTSZ-ban és az UMTSz-ban sem.
