Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

kántálni Varság határában. A kántálok megálltak a ház lakószobájának csukott ajtaja előtt, és legalább három karácsonyi éneket énekeltek, például a Mennyből az angyal..., a Ne féljetek pásztorok..., és a Mostan kinyílt egy szép rózsavirág... kezdetű énekeket. Negyediknek, ún. bekéreckedő ének gyanánt elkezdték mondani a Kelj föl keresztény lélek... kezdetű éneket. Ennek hangjaira a házigazda kinyitotta az ajtót. A kántálok énekelve beléptek a szobába és felsorakoztak. A háziak felállva fogadták az érkezőket. Az egyik kántáló elmondott egy köszöntőt, pl. A karácsony itt vagyon..., vagy a Ma karácsony napja, kedves házi népe... kezdetű verseket. A házbeliek megköszönték a köszöntést. A gazdasszony tésztát, vagyis süteményt, kalácsot és pénzt adott a gyermekeknek, akik Dicsértessék a Jézus Krisztus! köszönéssel elhagyták a szobát. Mentek a következő házhoz kántálni. Nyomukba viszont legtöbbször más kántáló csoport lépett. A XX. század végén Varságon praktikus okokból nem éjfélkor, hanem este 9 óra körül kezdte a pap az éjféli misét. így még éjfél előtt hazaérhettek a varsági tanyalakók a legtávolabbi tanyába is. Éjfél tájban, vagy ha közelebb laktak, éjfél előtt megehettek a tőtelékes káposztát a fentebb már bemutatott gömböccel. A változatos felületű, hullámzó hegyi tájon, ahol szeszélyesen emelkedő hegyoldalakkal, meredek lejtőkkel, bozótokkal, sziklákkal, hóval, jéggel kellett megküzdeni a gyaloglónak a csikorgóan hideg téli éjszakában, az éjféli misére serdülő korú fiatalok és egészséges, jó erőben lévő felnőttek mentek el. A kicsi gyerekek és a betegek, öregek inkább otthon maradtak. A XX. század utolsó évtizedében többször előfordult, hogy éjféli misék előtt fiatalok és a templomhoz közel lakó gyerekek pásztorjátékot mutattak be a templomban, amelyet a pap tanított be. Az 1940-es években volt rá példa, hogy az akkor még újnak számító kultúrházban az éjféli mise előtt betlehemi témájú színdarabot adtak elő varsági fiatalok, amelyet a helyi tanító szorgalmazott és rendezett. Karácsony napja (december 25.) Karácsony első napján, ha nem volt éppen ítéletidő, olyanok is elmentek misére, akik máskor ritkán látogatták a templomot. A tanyákról időben elindultak, hogy útközben legyen idejük karácsonyt köszönteni. A templom felé tartók be-benéztek egy-egy útba eső tanyába, ahol kinyilvánították karácsonyi jókívánságaikat. A házbeliek legtöbbször velük tartottak a következő tanyák és a templom felé. Varságon a XX. század végén is úgy tartották, hogy karácsony napjának délutánja a felnőttek, a házaspárok kántálásának ideje. Különösen jellemző volt a felnőttek kántálásának szokása a XX. század középső harmadában. Általában négy-öt család „tartott össze" kántálás tekintetében. Mise után megbeszélték, hogy miként társulnak és milyen sorrendben keresik föl egymást. Délután elindultak és sötét estébe nyúlóan vendégeskedtek. Szerre járták a házakat. Minden házban sült kolbász, rántott kolbász, kalács, tészta, és pálinka várta őket. Az ajtók előtt karácsonyi énekeket énekeltek, a szobákban a jobb szóbőségű férfiak ékes köszöntő verseket mondtak.