Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

neki az utolsó kenetet. Ha úgy halt meg a beteg, hogy nem gyónt, nem áldozott és nem kapott utolsó kenetet, a plébános legtöbbször dorgálásban, elmarasztalásban ré­szesítette a hozzátartozókat. Varsági szóhasználat szerint, vannak olyan haldoklók, akik rosszul halnak meg. Ezalatt azt értik, hogy a beteg túl sokat szenved, gyötrődik, lassan és nehezen múlik ki e világból. A varságiak a legvidámabb perceikben is az efféle haláltól óvták ma­gukat. Családi összejövetelen gyakran elmondták ezt a pohárköszöntőt, amelynek utolsó sora így hangzott: Éljünk sokáig, örökké jól, és hajunk meg hamar! Ebben a pohárköszöntőben a köznyelvi értelemben némiképp félreérthető ha­mar kifejezés a jó halálra, a rossz halál ellentétére vonatkozik. Valami olyasmit je­lent, hogy hosszú haldoklás nélkül, tartós szenvedés nélkül stb. Ha a varságiak észre­vették, hogy haldokló hozzátartozójuk rosszul hal meg, igyekeztek megkönnyíteni, sietetni a halálát. Szentelt gyertyát gyújtottak mellette. Imádkozó szomszédok, ro­konok, olvasótársulati asszonyok vették körül, akik azért mondogatták imáikat, hogy a szenvedőt minél előbb vegye el az Isten, illetve imáik enyhítsenek szenvedésein. Ha valamelyik rokon hangosan sírt, kiküldték, mondván: Ne sírj mellette, mert visz­szasirod. Az imádkozó asszonyok egyike a haldoklót kereszt alakban meghintette szen­teltvízzel, hogy a rossz ne tudjon közelébe jönni. Amikor a beteg körül imádkozó asszonyok már nagyon közelinek érezték a halál pillanatát, egyikük égő szentelt gyertyát fogott a kezébe, és háromszor meg­kerülte a haldoklót, hogy a rosszat eltávolítsa a közeléből. Ez a megkerülés, mivel az ágy a fal mellett, sarokban állt, a valóságban legtöbbször a haldokló fölötti három­szori lassú körözést jelentet a kézben tartott gyertyával. Egyesek jobb karral, balra indulva köröztek. Mások azt tartották, hogy a haldokló fölött bal kézben tartott gyer­tyával, balról jobbra haladva kell körözni, mondván, a rosszai más alkalommal is bal kézzel vetett kereszttel űzik el. A körözés befejezése után, lehetőleg a haldokló fölött, elfújták a gyertyát. A varságiak jobbára a sátánt, az ördögöt nevezik rossznak. Ilyen értelemben a haldokló szentelt vízzel történő kereszt alakú meghintése és a halálra készülő sze­mély égő gyertyával való körbekerítése valamiféle ördögüzésnek tekinthető. Egy varsági asszony megfogalmazása szerint a gyertyával való körbekerítést azért csinál­ták, „hogy ne az ördögé legyen az elszálló lélek". A régi varságiak felfogása szerint a „rosszak üldözik az embert, amikor halál­tusát vív". Azért kellett a szenteltvízzel való kereszt alakú meghintés és a szentelt gyertyával végrehajtott körözés, hogy a haldoklótól „távolodjanak el a rosszak" 227 Teendők halál esetén Amikor a haldokló meghalt, az ágyból felemelték a testet, és átmenetileg a padlásra, vagyis a padlóra fektették, hogy ne legyen görbe, hanem egyenes marad­A „megkerítés" közeli párhuzamai: BALÁZS Lajos 1995. 85., GERGELY Katalin 2000. 47. - Egy 2000­ben megkérdezett 1915-ös születésű fölöttébb idős asszony ellenőrizhetetlen közlése szerint valaha felöltöztetés előtt a halott fölött is köröztek háromszor, jobbról balra haladva égő szentelt gyertyával.

Next

/
Thumbnails
Contents