Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

helyi kézműves műhelyben, vagy valamelyik környékbeli vásárban vásárolták. 1951-ben előfordult, hogy divatozásból a vőlegénynek nem vitézkötéses nagykabátot varrattak, hanem az udvarhelyi piacon használt ruhaként árult „úri" fekete kabátot vásároltak. A menyasszony 1950 körül általában udvarhelyi vagy varsági varróasszonyokkal városi divat szerint varratott legkülönbözőbb színű, pl. krémszínű, tüdőszínű blúzban, szoknyában esküdött. Fejére legtöbbször Udvarhelyen vásárolt mirtuszkoszorú és fehér fátyol, slájer került. Lábára az évszaknak megfelelő fekete bőr cipőt vagy csizmát húzott, amelyet a vőlegény ajándékozott neki jegycipő vagy jegy csizma gyanánt. A menyasszony papundekli papírral körbefogott virágcsokrot vitt a kezében, amelyet Varságon ritkábban bukétának, gyakrabban púkéinak neveztek. Készülhetett krepp papír művirágokból, pl. fehér műszekfükből, vagy élővirágokból, pl. szekfűkből, fehér burusnyánokból, labdarózsákból, eszperatusokból. Voltak olyan varsági asszonyok, akik különösen jól tudtak pukétot készíteni. Náluk rendelték meg a csokrot a vőlegény szülei. A pukétot a vőlegény vitte magával a lakodalom reggelén a menyasszonyos házig. A XX. század közepén megesett lány, vagyis az a hajadon, akinek bitang gyermeke született, menyasszonyként nem viselhetett slájert, koszorút, és nem foghatott a kezébe bukétát. Fejére ruha néven emlegetett fejkendőt kötöttek, mint az asszonyoknak, ha templomba akartak menni.

218 Kezében imakönyvet vihetett. Varságon az ezredfordulón is elrettentő példaként mesélik a következő történetet. Az 1950-es években egy menyasszony, akinek korábban bitangja született, azon a címen, hogy a gyermek már nem élt, megpróbált fátyollal, koszorúval belépni a templomba. Madarász János plébános azonban éber volt. Kiállt a templom ajtajába, és határozottan rászólt a megérkező menyasszonyra: Addig nem léphetsz bé Szent Péter templomába, míg a slájert le nem veszed. Nem volt mit tenni, a megszeppent menyasszony keresztanyja levette keresztlánya fejéről a slájert és a koszorút. Levette saját fejkendőjét, és a slájer helyett felkötötte a menyasszony fejére. így az ifjú pár és a násznép végre beléphetett a templomba. Lakodalmi tisztségviselők A vőlegény és a menyasszony lakodalombéli szószólóját, a lakodalmi szokáscselekmények irányítóját, szervezőjét Varságon násznagynak nevezték. Külön násznagya volt a vőlegénynek és a menyasszonynak. A vőlegény és a menyasszony is első helyen a saját keresztkeresztapját kérte föl násznagynak, de csak akkor, ha megfelelő szóbőséggel rendelkezett. Ha a keresztapa nem rendelkezett a násznagysághoz szükséges képességekkel, ö maga szorgalmazta, hogy mást keressenek. Előfordult, hogy a házasulandó legény és leány Fejkendő vagyis ruha nélkül, hajadonfőn asszony nem léphetett be a templomba, csak leány. Erre utal az avatási szertartásban a menyasszony fejére tett zsebkendő vagy fejkendő. Az avatással, a fejkendő fejre helyezésével asszony lett a lányból. A fejkendő ruha megnevezésével kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy a viselt ruhát a gúnya szóval jelölték, így a ruha szó leszűkülhetett a fejkendő jelölésére.