Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

Szükségkeresztelés A nagykiterjedésű varsági határban talán az átlagostól sűrűbben fordult elő, hogy asszonyok keresztelték meg a beteg gyermekeket. A XX. század közepe előtt orvosról álmodni sem lehetett. Amikor pedig már lakott Varságon orvos, közlekedése ugyanolyan nehézségekkel járt, mint bármelyik földi halandóé. Szekéren döcögés, hosszú hegymászó gyaloglás várt a beteghez igyekvő orvosra és az orvoshoz igyekvő betegre egyaránt. A paptól is nehezen járható, sáros, sziklás utak választották el a gyengélkedő csecsemőt. Ezért, ha félni lehetett attól, hogy hamarosan maghal a gyermek, valamelyik közelében lévő ügyes asszony megkeresztelte. Az egyház valószínűleg számított arra, hogy a havasi tanyavilágban nem végezhető el mindig időben a templomi keresztelés, ezért bizonyos korszakokban, például az 1940-es években a hittantanítás keretében a varsági fiataloknak oktatták, hogy miként kell vészhelyzetben keresztelni. Egy varsági asszony úgy emlékezett, hogy a régi öregek az újszülöttnek szánt keresztnév említésével sót szórtak és vizet öntöttek a gyermek fejére, majd keresztet vetettek rá. Egy másik asszony, aki az 1990-es években maga is megkeresztelt egy halálán lévő csecsemőt, kereszt-alakban csapvizet öntött a gyermek fejére, közben mondta: István, én téged megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A keresztelést szemlélő családtagok és szomszédok hangosan imádkoztak. A világi személy által megkeresztelt gyermeket az egyház nem tekintette pogánynak. Ha meghalt, a pap a temetőben eltemette, és engedélyezte, hogy harangozzanak rá. Ha meggyógyult, elvitték a pap elé, aki vízzel nem keresztelte újra, csak áldást mondott fölötte. A törvénytelen gyermek keresztelése A törvénytelen gyermek, vagyis a bitang gyermek templomi keresztelése egyszerű körülmények között zajlott le, lehetőleg úgy, hogy minél kevesebben lássák. Otthon sem rendeztek a megesett lány családjában nagy keresztelői ebédet. A bitang gyermek keresztanyaságát legtöbbször a leányanya valamelyik barátnője vagy női családtagja vállalta. Ha a keresztanyának volt férje vagy szereteje, ő is részt vett a szertartáson. Keresztszülők, komák, komaság A XX. századi varsági felfogás szerint a megkeresztelt gyermek szülei és a keresztszülők a keresztelés során rokonokká váltak. Rokonságuk műrokonság volt, de a mindennapi életben szálai néha erősebbnek bizonyultak, mint a vérrokonságé. A koma és a komaasszony a rokoni ranglétra elején álltak. Jogaik és kötelességeik meghatározó szerepet töltöttek be a keresztgyermek életében. Keresztanyának és keresztapának legtöbbször nem vérrokont választott a kisgyermekes család. Tehát a legritkább esetben lett keresztanya a gyermek anyjának vagy apjának leánytestvére, ami más magyar tájakon és városi gyakorlatban különösen gyakorinak számított. Varságon általában az anya valamelyik barátnője, leány-