Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

lombéli bemutatásáig Mária gyermeke. Ezért kell védeni rózsafüzérrel a rosszaktól. A jó és a Szűz Mária azonosítására utal az a gondolat is, hogy szülés után az anya hat hétig, pontosabban 40 napig, vagyis avatásáig, kiszabadulásáig Mária leánya. Emiatt nem köt kontyot. Leengedett hajjal jár, amit a ruhája alá terel, és kendővel föd le. Egy nem kellően világos adat szerint a keresztanya is Mária leányának számított, amikor a templomba vitte a keresztelendő gyermeket. Ha a keresztelés tervezett időpontjában éppen menstruált, el kellett halasztani a keresztelőt. Ilyenkor mondták: „Aki nem tiszta, nem lehet Mária leánya". Praktikus magyarázatként a varságiak azzal indokolták a keresztanya menstruációs ciklusa és a keresztelési időpont egyeztetésének szükségességét, hogy ezáltal elkerüljék a gyermek arcának szeplősségét. Úgy tudták, hogy ha a keresztanya menstrual a keresztelés idején, a buba szeplős lesz. A XX. század utolsó évtizedeiben a csecsemőket általában hat hetes korukban keresztelték meg. Következésképp, a keresztelés és az asszonyavatás, ami egyben a gyermek templomi bemutatása is, egy időpontban történt. Korábban, a XX. század közepe előtt azonban a keresztelés és az asszony avatás ideje nem esett egybe. A nagy gyermekhalandóságra való tekintettel az újszülöttet igyekeztek minél előbb, lehetőleg a születése után néhány nappal megkereszteltetni, az asszonyavatásnak, illetve a gyermek templomi bemutatásának viszont bibliai előképek után szabott ideje volt. A szülés után 40 nappal, illetve 6 héttel történhetett meg. A változás, az átrendeződés következtében a fogalmak némiképp összezavarodtak. A gyermek templomi bemutatása azáltal, hogy egybeesett a gyermek keresztelésével, lassan kiszorult a varságiak fogalomtárából. Helyette csak a keresztelés kifejezést használták, mivel az asszonyavatás szokása elmúlóban volt. Az öregebb varságiak nyelvében élt ugyan a XX. század végén is a gyermek bemutatása kifejezés, de amikor mondták, nem kizárt, hogy a keresztelésre gondoltak. Mindezt az alább következő hiedelmek és szokások ismertetése előtt kellett tisztáznunk, megtoldva azzal a kitétellel, hogy bármelyik kifejezést használjuk is, a gyermek hat hetes korára értjük, mivel a hat hetes időhatár a fogalmi átrendeződés közepette is tovább élt. A régi varságiak elképzelése szerint a gyermek életének első hat hetében, ki van téve a rosszak állandó sunyi támadásának. Ugyanebben az időben a rosszak ármánykodása miatt nagy veszélyek fenyegetik az anyát is. Következésképp, a családtagoknak, a jóakaró rokonoknak és szomszédoknak mindent el kell követniük, hogy távoltartsák a támadó rosszakat. A gyermek rosszaktól való óvása valószínűleg kereszténység előtti gondolat a magyar hagyományban. A kereszténység csak annyiban színezte a régi pogány képzetet, hogy a gonoszokkal, gonoszsággal, ártó szellemekkel azonosítható rosszak időnként a keresztény tanításból megismert ördögök képét öltik. A védekezés eszközei néha kereszténység előttiek, néha azonban a kereszténység jelképei, kegytárgyai, szentelményei, imái. Valószínű, hogy a rongyvetés, a hajvetés, az ónöntés, a vetett víz kereszténység előtti elemek a védekezés rendjében. A gyerekre helyezett rózsafüzér, a korommal rajzolt kereszt, a küszöbre tett kereszt, a fej alá tett imakönyv, a keresztvetések, a vízvetés és az ónöntés varázsszövegre emlékeztető ima-