Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

megy, vasárnap délben mégsem ment el a misére, mivel vasárnap reggel hatalmas veszekedést bonyolított le részeges férjével. A mise legkülönlegesebb, legmisztikusabb pillanata az árváltozás rítusa: az úrfelmutatás, amely mindig hiedelmeket indukált. A régi varságiak az ostya felmu­tatása alatt saját sorsukat vették számba. Lehajtott fejüket felemelve megnézték az ostyát, közben sorsuk jobbításáért fohászkodtak. Megfogalmazták legrejtettebb vá­gyaikat, mert úgy tartották, hogy az úrfelmutatás alatt elmondott, végiggondolt kí­vánságok teljesülnek. Halvány nyomok sejtetik, hogy a vágyak és a kívánságok né­mely esetekben lehettek rontó szándékúak is. 186 A miséről hosszú gyaloglás után hazatérve a varságiak köszöntötték a ház­őrzőként otthonmaradt családtagot: Adjon Isten részt a szentmiséből annak, aki oda nem volt is. Létezett két különleges misefajta, amelyek némiképp megváltoztatták a szo­kásos templomi ülésrendet. Az esküvői mise alatt az ifjú pár és a négy keresztszülő pár jobbára a szentélyben tartózkodott. A kicsi nyoszolyók és az ifjú pár legközelebbi női hozzátartozói az asszonypadsor első padjaiban, a násznagy, a vőfények, az ifjú pár legközelebbi férfi hozzátartozói a férfi padsor első padjaiban foglaltak helyet. A temetési mise alatt a legközelebbi női hozzátartozók az asszonypadsor, a legköze­lebbi férfi hozzátartozók a férfipadsor első padjaiban ültek. Varság területén, a nagy kiterjedésű tanyai települési viszonyokból követke­zően, mindig léteztek templomon kívül mondott misék. Természetes, hogy 1902 előtt, amikor még nem volt templom, az oroszhegyi pap, ha Varságra látogatott, az iskolában misézett. Efféle iskolai misére vágytak évtizedeken át a sólyomkőiek, de ez a kívánságuk csak a XXI. század elején teljesült. A templomon kívül tartott XX. századi varsági misék a távol fekvő Sólyomkővel kapcsolatosak. Halottak napján koradélután a varsági pap a sólyomkői temetőben szabadtéri misét mondott, amelyre Varság más határrészeiből is eljöttek azok, akiknek a sólyomkői temetőben pihent hozzátartozójuk. (Bővebben lásd a Halottak napja cím alatt!) A sólyomkői halottat, akit a sólyomkői temetőben temettek el, a sírbatétel előtt nem vitték be a temp­lomba, hogy ott misézzenek fölötte. Ezért a sólyomkői halottért a gyászháznál mon­dott misét a pap a temetési szertartás előtt. (Bővebben lásd a Halál, temetés feje­zetben!) Bár a római katolikus egyház legfontosabb szertartása, a mise, elvileg egy­forma egész Európában, és különösen egyforma a Kárpát-medence magyar nyelv­területén, némi apró eltérések mégis adódhatnak a szertartás rendjében, szövegeiben, dallamaiban. Ha az 1990-es években valaki a Kárpát-medence középső részéről, történetesen a kalocsai egyházmegyéből ellátogatott Varságra, és ott részt vett egy vasárnapi nagymisén, több archaikusnak vagy transilvánizmusnak tekinthető sajátos­sággal találkozhatott. Álljon itt ezek közül néhány! 1. Énekelt evangélium. Valaha elterjedt volt a Kárpát-medencébe, de kiment a divatból, visszaszorult. A gyulafehérvári teológián azonban még a XX. század má­sodik felében is oktatták a papnövendékeknek az evangélium recitált előadásának Az úrfelmutatás hiedelmeire lásd: BÁLINT Sándor 1938. 62-63.

Next

/
Thumbnails
Contents