Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
1942-ben az I. osztályú kepefizetö 1 pengőt, a II. III. IV. V. osztályú kepefizető pedig egységesen 50 fdlér harangozói díjat adott. 145 1945 nyarán, inflációs időben, a varsági harangozó-sekrestyés László Mihály közölte az új plébánossal, Madarász Jánossal, hogy csekély fizetéséért teendőit tovább nem tudja ellátni, és ezért legalább havi 5000 lej fizetést kér. A varsági egyháztanács méltányosnak találta a kérést, és a templomi harangozónak megszavazta a havi 5000 lejes fizetést. A sólyomkői harangozó járandóságát havi 500 lejben állapította meg. 146 Az 1894-es születésű László Mihály, aki 1911 óta látta el a harangozó-sekrestyési teendőket a varsági templomban, 1952 elején lemondott állásáról. 147 Mivel új harangozóra volt szükség, 1952. január 20-án az egyháztanács meghatározta a harangozói fizetést. Érintetlenek maradtak a harangozói kupák. Minden család 100 lejt fizetett a harangozói bér előteremtése érdekében. A kupák és a harangozói bér pénzbeli részének beszedése a harangozót terhelte. A szabályok készítői úgy gondolták, hogy felnőtt halott esetén 350 lejt, gyermek halott esetén 300 lejt fizessenek a hozzátartózok harangozói díj címén. A befizetett összegből 300, illetve 250 lej lesz a harangozóé, 50 lej pedig a templom pénztárát illeti. Az egyháztanács kategorikusan kijelentette, hogy a sólyomkői harangozó csak a szűken értelmezett Sólyomkőn szedheti a kupákat. A központi harangozó területe Központra, Tisztásra, Küküllöre, Bagzosra és az „egész Forrásközére" terjed ki. Véget értek tehát az előző évtizedben adott „engedmények". A sólyomkői harangozótól nem csak az 1938-ban megnyert „kétharmad forrásközi" kupákat vették vissza, hanem a hagyományosan, hosszú idő óta neki járó küküllői kupákat is. 148 Nem is maradt el Duka András sólyomkői harangozó panasza, aki 1953. március 8-án kérte vissza a régi „területeit". Az egyháztanács mereven elzárkózott kérése teljesítésétől. 149 Az 1952. január 20-án megfogalmazott harangozói fizetési feltételek valószínűleg nem voltak igazán vonzóak. 1952. március 9-én a varsági egyháztanács kénytelen volt megállapítani, hogy nincs jelentkező a harangozói állásra. 150 Utána csaknem egy évtizedig nem esett szó harangozóról az egyháztanácsi jegyzőkönyvekben. 1961. január 22-én a varsági egyháztanács megfogadta harangozó-sekrestyésnek Józsa András varsági lakost. Ezzel újra stabil és hosszú időn át szolgáló harangozója lett Varságnak. 151 A harangozó díjazásának rendje i96l-ben még változatlan maradt. Józsa András Sólyokő területének kivételével minden családtól két kupa gabonát és öt lejt gyűjthetett be évente. Józsa András 1965-től szükségmegoldásként képesítés nélküli kántorként is működött a harangozóság mellett. 1970-ben mindkét állásról lemondott, mert kevesellte a fizetést. Némi fizetésjavítás után újra vállalta a harangozóságot és a kántorságot egyaránt. 152 145 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 73., 83. p. 1940. október 20. és 1942. október 4. 146 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 96. p. 1945. július 29. 59. sz. jkv. 147 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 130-131. p. 148 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 130—131. p. 149 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 132. p. 150 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 131. p. 151 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 114. p. 152 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 166-167. p.
